télen egy reggel vonatra szállt
babája másik vonatra várt indult régi nagy tájak felé tejúton csillagom, meghalsz belé és integettek mind a sínek alatta
köd volt a tájon egész délután tejeskávét ivott a fehér hidegben a vonat rohan és ő épp most hagy ott mindent gondolta hogy kiszáll
nagyváradon kolozsváron székelyudvarhelyen már hó esett és betakarta az utcákat |
este meg sötét és lámpák
pirosak kékek sárgák de fennmaradt a vonaton és meg sem állt
túl az óperenciáig ami románia bulgária partvonal és fekete tenger hol nyár volt és nem is tudták hogy jön de már várták utcák itt nincsenek másik világ
otthon a metrók mennek tovább élünk egy ország két oldalán mindenki elmegy, látod babám |