Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Manapság így a Filmszemle végének környékén mindenki magyar filmet akar nézni. A mindenféle hollywoodi szuperprodukció helyett sikk beülni a Nyóckerre, vagy vitázni A temetetlen halott felett, miközben Terézanyuért izgulunk.
A nemrégiben lezárult 36. Magyar Filmszemle díjazott alkotásai közül azonban csak a megfelelő piar-ral rendelkező művek jutnak el a szélesebb közönséghez.
Erdélyi Ágnes a Grand Café vezetője elmondta, hogy az utóbbi években az aktuális filmszemle díjazott alkotásait a Magyar Mozgókép Közalapítványnak és a forgalmazóknak köszönhetően a szegedi nézőközönség a Belvárosi moziban és a Grand Caféban láthatta. Az úgynevezett „utazó filmszemlének" az volt a célja, hogy a díjnyertes filmek végigjárják az ország nagy mozijait, amelyből sajnos már nem sok van az országban. Szeged eddig szintén azok közé a városok közé tartozott, amelyek megkapták ezt a lehetőséget. Az idei évben ez nincs így. Valószínűleg anyagi okok miatt, ami nem a Grand Cafén múlott. A pénzhiány azért sajnálatos, mert a filmfesztiváloknak felhajtóereje van. A fesztiválhangulat, az, hogy egymás mellett találjuk a legújabb filmeket, egy olyan pluszt ad, ami felkelti a fiatal közönség érdeklődését. Ha megnézzük a mindenkori budapesti filmszemlét, azt látjuk, hogy mindenki ott akar lenni, mindenki látni akarja. Azok, akik a mozival foglalkoznak, egy kicsit mosolyogva nézik ezt, mert tudják, hogy az a film, ami most érdekes, egy fél év múlva már igen kisszámú közönséget érdekel majd.
Egyébként elmondhatatlanul nagy hibája a magyar filmek forgalmazásának, hogy nem rögtön a szemle után kezdik el bemutatni a filmeket, hanem sokszor hónapokat kell rá várni. A nézők elfáradnak, mivel folyamatosan jelennek meg a külföldi filmek, amelyek sokkal nagyobb promócióval bírnak. Talán emiatt van az, hogy a szemlén díjazott filmek nagyon gyakran a feledés homályába kerülnek, mire elkezdődik a forgalmazásuk. Ez nagyon rossz.
Nem a budapesti filmszemle az egyetlen lehetőség a népszerűsítésre, „kicsiben” is lehet reprodukálni a dolgokat.” A szemle filmjeire pedig lenne igény. Az „Argót" már láttuk, hallottunk „A miskolci boniésklájdról", de megnéznénk a „Fekete kefét", vagy „ A fény ösvényeit" is.
Talán nem lenne hiábavaló…..