Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik
Tartalom
Tartalom átlépése.
Archívum
2005
3. szám - 2005 február 28.
Irodalom
Darabos Enikő
2005
3. szám - 2005 február 28.
Irodalom
Darabos EnikőEzek Az
Cikk nyomtatás
Link küldés
MegosztásEzek az emberek mind orr, meg
széldzseki. Vastag, steppelt széldzseki.
Meg orr. Ahogy itt gyűrődnek. Mit
gyűrődik befele ez a sok ember,
mondaná apám. Nem mondaná, most
hazudok. Apám sose mondana ilyet. Mégis
ez jut eszembe. Lehet, hogy hazudok az
eszemben? Az előbb hazudtam.
Mindenesetre legalábbis.
Ezeknek mindenük orr. Ezt elég
furcsának találom. De lehet, hogy
furcsán nézek. Csak ülök itt, és nézek.
Ez azért szokatlan. Semmiképp nem
jellemző. Nem rám. (Vagy nem jellem.)
És persze, semmire nem jutok velük.
Minek is jutnék. Ha egyszer itt ülök.
Viszonylag kényelmesen elhelyezkedtem.
Kicsit azért zavar, hogy látom magam.
Ilyen élesen. Ezt nem kéne,
vagy legalább akkor ne ennyire élesen.
Nem szoktam én ezt így, ennyire
külön. Én általában mindig beleolvadok
a tájleírásba. Mint egy kétcsillagos,
elmosódott, romantikus költő. Nincs
sok baj vele, ott dagonyázik a sűrűjében.
Hát, akkor most mi van? Semmi.
Nincs semmi, és ez van. Talán szokj
hozzá. Szoktatom szívemet a trendhez.
Megjött ez az öreg mama is. Leül
elém. Majdnem elém, na. Úgy ül le,
hogy oldalról lássam az arcát. Pont beül.
Nekem ül be ez az öreglány. Az arcán
fityegnek azok az apró öregség-izék.
Sápadt, megfonnyadt idő. Anyajegy.
Hosszú, slampos kabát. Ahogy leveszi.
Olyan ügyetlen. És drapp.
Láttam egyszer egy gombát. Nem
is, inkább a pinceablak. Azt láttam.
Abba nőtt bele. De úgy, hogy alulról
feszítette a deszkát, mert be volt deszkázva
az az ablak. Ez meg tiszta erőből nyomta
bele magát a deszkába. Egészen
elformátlanodott a kalapja a nagy
kínlódástól. Minek nő ez ide? Annyi más
hely van, bokor alatt, erdőben, nem?
Na. Majd pont én fogom megmondani
egy gombának. Majd pont.
Mellettem, bal felől ül egy szerelmespár.
Egy olyan lapogatós. Nem tudom,
miért, de a szerelmespárokra
ilyenkor rájön a lapogathatnék. Ezek
például itt agyon lapogatják egymást.
Lapocka, kézfej, váll. Standard felületek.
Nem azt mondom, igazuk van.
Lapogatni a legjobb. Hirtelen én is
szívesen lapogatnék. Boldogok a lapogatók,
mert nem tudják, mit cselekszenek.
Ezek tényleg nem tudják. Ezek Az.
Ha az egyik beleéli magát a lapogatásba,
az obszcén. Szünetben láttam
egy olyat is. Az kemény volt.
Alapos lapogatás. Talán az van, hogy nyilvános
helyen, koncertteremben, színházban
például, a társasági viselkedés szabályaihoz
tartozik, hogy párban lapogatni illik.
Egymást. Oda-vissza. Lapocka,
kézfej, váll. Ha már leült, mehet a comb
is. De csak a felső, kemény hús.
Semmiképpen nem a belső. Ugye.
Azon kapom magam, hogy írok.
Nem igazából, hanem a fejemben.
Arasznyira benn, a homlokom mögött.
Pontosan belőhető, de mélységiszonyom
lesz tőle. Magamtól. Olyan konkáv,
hogy émelyegni kezdek. Már tisztára
olyan vagyok itt, mint egy látó.
Csak félek, hogy észreveszik rajtam.
Talán az is lehet, hogy kancsítok. Vagy
bambán elnyílt a szám. Vagy csücsöríek.
Most ezt írom le. Vagy idegesít,
hogy nem lehet írni. Inkább ezt. De
lehet, mind a kettőt. Ez valószínűbb.
A másik dolog: hova tegyem
a kezem? Nem tudom hova tenni őket. Az
ujjaim egymásba markolnak. Elég
erősen nyomódnak az ujjbegyeim a kézfejbe.
Ezt nem én csinálom, ezt biztos, nem.
Esem a pánikba. Bele. Minek így szorítani.
Kilazítom, nyugi. Kilógnak
belőlem a karjaim. Olyan felesleges.
Én egészen véletlenül vagyok itt.
Kigondoltam, hogy eljövök. Nem, nem
volt semmiféle kigondolás, csak eszembe
jutott. Roppant esetleges vagyok. Itt.
És ezt még akár élvezhetném is. De
nem most. Most az van, hogy hirtelen
mindenki itt lett. Minek jött mindenki ide?
Még csak azt se mondanám, hogy én
nem miattuk jöttem, most mégis
váratlanul érnek. Hozzám nem. Illetve
néha.
Hátulról, ahogy végigvonul egy
puffos széldzseki, hogy bekecmeregjen
a sor közepére. Mert már csak ott van
hely. Leviszi a fejem. Nem baj.
Türelmes vagyok. Megértő. Mosolygok is,
ha kell. Talán nem annyit, mint máskor,
hasonló helyzetben, de szerintem
korrekt. Teljesítek. Ahogy kell. Nincs
különösebb baj, működöm. Bár most
valahogy feszélyez, hogy ezt el is várják
tőlem. Meg az is, hogy ez ennyire számít.
Hogy nem szokott ez.
Mert minek vagyok bent, ha
egyszer kijöttem. Vagy legalábbis kijöhetnék
már végre. Gyerekite. Nem jön.
Nem megy. Nem hozza ki belőlem.
Nem most. Vagy legalábbis nem úgy.
Címkék
Legolvasottabb
Portál
Hírek, aktualitások 
Rendezvénynaptár
-
Szorgalmi időszak 2023/2024/2
február 12. - május 18. -
Education period 2023/2024/2
február 12. - május 18. -
Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
február 12. - május 18. -
Szorgalmi időszak
február 12. - május 18. -
2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
február 12. - május 18.
Gyorslinkek
Lábléc
Szegedi Tudományegyetem
6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszám: (+36-62) 544-000
Központi fax: (+36-62) 546-371
© 2014 Szegedi Tudományegyetem. Minden jog fenntartva.
A Szegedi Tudományegyetem internet kapcsolatát az 
biztosítja