reggelente ugyanaz a határozott léptű női cipősarok–koppanás ébreszt a redőny mögött felhúzódik a festőműhely vasfüggönye és íme még megvan a város kirakatában ülök arcok vonulnak a paraván fölött Katalin grafittal rajzolja arcképemet önmagát látja bennem is a kép kettőnk közös képe lett |
a Rue de Montreuil-ön ha sétafikálok az utcán kintragadt derekú lányok kecsesen himbálódzó szoknyák köröttük akcentusocskák Bábelből származó ősi lemez hatékony nyelvformáló hely ez a hangutánzó szélben menyezetről lógó festmények remegnek |