Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Előfordulhat, hogy az első repülést nem követi majd több." – hangzik el a mondat Elfriede Jelinek Ikarusz című írásában, mely a szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj novemberi tematikus számában jelent meg. Ez immár a harmadik Osztrák történetek névre keresztelt kötet, így örömmel mondhatjuk, hogy az „első repülést" jelen esetben mégis követték többiek.
Manapság, mikor lassan közhelyszerűvé válnak a magyar irodalom német nyelvterületen elért sikerei, és izgatott kíváncsisággal lessük, hazánk nyelvének irodalmát miként ismerik meg a nagyvilágban, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az érem másik oldaláról: vajon mi mennyire ismerjük a más, akár szomszédos nemzetek műveit? A novemberi Tiszatáj, melyet Bombitz Attila szerkesztett, mind az osztrák irodalommal való első ismerkedésre, mind az alaposabb elmélyülésre alkalmat ad.
A tájékozódásban külön segítséget nyújt, hogy több szöveget nem csak önmagában, hanem előrebocsátott, legtöbbször a fordító által írt kommentárral olvashatunk. Ezek a megjegyzések megismertetetnek a szerző írásművészetének jellemzésével, elhelyezik a közölt művet az életmű kontextusában. Nem egyszer vallanak a fordítók személyes észrevételeikről: Márton László íróvá válásának folyamatát köti össze H. C. Artmann olvasásával (és fordításával), Hajós Gabriella pedig tépelődése után bevallja: „Bernardhoz nem lehet hozzáírni egyetlen szót sem".
Az „Osztrák történetek” ugyanis részletet közöl a XX. század egyik legjelentősebb német nyelvű írója, Thomas Bernhard magyarul csupán nemrég megjelent, eredeti nyelven azonban már húsz éve olvasható „Kioltás” című regényéből. A Kalligramm Kiadó gondozásában megjelent mű – és így a Tiszatájban közölt részlet is – talán nemcsak a Bernhard rajongók elszánt, ám szűk rétegének lesz öröm, hanem új olvasókat is találhat. És Peter Handke, Ernst Jandl, Friederike Mayröcker és sok más szépprózai mű mellett értekező szövegeket is olvashatunk.
„Már megint muszáj volt ezeknek az esztrákoknak vamit kitalálni" – hangzik el H. C. Artmann írásában, mikor egy átutazó felfedez egy krampuszruhás alakot az osztrák reptéren. Aki nem hiszi, olvasson utána.