Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Egy 22 éves múlttal rendelkező zenekar esetében az a minimum, ha az ember kalapot emel, amennyiben szembe találkozik vele, főként, ha olyan csapatról van szó, aki szigorú hangzással operálva – fülsértő hangszín, csonttörő ütemek, karcos ének és további effektek által – alapít meg egy stílust, melyet mindmáig így ismernek: industrial. A Skinny Puppy kikerülhetetlen név a műfaj elkötelezett rajongói számára, akiknek hazai és számos külföldi képviselői ott sorakoztak idén a Sziget nagyszínpada előtt – lévén a kanadai legendák, a zenéjükhöz rendelt borongós, esős délutánon, hatásos képsorok kíséretében sokkoló, színházi drámára emlékeztető műsort adtak elő, melyet az énekes/alapító tag/zenekarvezető Nivek Ogre a következő sorokkal zárt: „Ébresztő! A megoldás Bennetek rejlik!” A fellépést megelőző kellemes, barátságos beszélgetésünk fényében érthetővé válik a zenész üzenete…

 

A Skinny Puppy sokkoló, színházi drámára emlékeztető műsort adott elő a Szigeten. Fotó: Vad Zsolt

 

 

– Miért kezdtetek el zenélni?
– Olyan helyről jövünk, ahol a zene nagyon különbözik a mai elüzletiesedés jellemezte zeneipartól. A világ nagy részén, főleg Amerikában iskolaszerűen hoznak létre és nevelnek fel zenekarokat, hogy azok reklámként szolgálják a kultúrát. A Skinny Puppy alapötlete egy kutyától származik, aki nem tud beszélni, ehelyett ugat, de azt nagyon hangosan teszi. Ez jelképezte az árral szembeni próbálkozásunkat, hogy az akkori zenékből – a sok hajbandából – kiutat találjunk, és ezen az állásponton volt számos, az undergroundot képző kortárs európai zenekar is. Alapvetően zeneszeretetből született az egész, a lakásunkon írtuk és raktuk össze a dalokat saját magunknak, majd küldtük szét őket a tengerentúlra az embereknek.
– Hol tart ma az együttes?
– Tavaly megjelentettünk egy lemezt The Greater Wrong Of The Right címmel. Ez arról szól, hogy egy olyan nyugati államban élünk, ahol elhitetik veled, hogy a becsület és az igazság oldalán állsz, és a kormányod fenntartja a rendet a béke érdekében az egész világon. Éppen egy nappal szeptember 11-e előtt hagytam el Amerikát, és két hónap múlva egy teljesen más országba érkeztem vissza. A nacionalizmus és a patriotizmus fogalma felcserélődött, az emberek vakon fejest ugrottak a nacionalizmus által vezérelt gépezetbe, mivel nem értették a különbséget a propaganda és a hír között. Számomra ez azért is érdekes, mivel lengyel barátnőm van, aki a kelet-európai emberek többségéhez hasonlóan jól átlátja a propaganda működését, s jól érzékeli ezt a problémát. Ezzel szemben a nyugati ember elhiszi, hogy amit a tévében lát az a valóság. Pedig manapság minden propaganda, több csatornán 24 órás hírfolyam megy, de egyik sem tárja fel a dolgok lényegét, hisz erre van szükség ahhoz, hogy az ország elszigetelt maradjon. Londonban járva, a Sky TV-n egy hihetetlen négyórás dokumentumfilmet láttam arról, hogy a Fülöp-szigeteken gyerekeket zárnak börtönbe, odahaza ilyet nem mutatnak be.
De az igazság előbb-utóbb kiderül, lásd az iraki börtönök példáját. Amikor a 80-as években megalapítottuk a zenekart, Reagan és a neokonzervatív republikánusok voltak hatalmon. Ekkor  megtanultuk, hogy az országok hogyan válnak könnyen irányíthatóvá azáltal, hogy a valódi vezetőik helyére bábokat raknak, akik káoszt teremtenek. Ma ezt láthatjuk az egész világon. A különbség annyi, hogy nem csak neokonzervatív, de nagyon erős vallási neokonzervatív rétegek vannak hatalmon, és ezek a különböző kulturális csoportok, az iszlámok, zsidók és keresztények között zajlik a harc. Félelmetes időket élünk.
– Mindezek eredményeként dühösebbé vált a Skinny Puppy?
– Valójában összeszedettebbé. Úgy gondolom, hogy a düh a mindenkori fiatalokra marad. A dühvel naponta küzdök, de a zenémet igyekszem egy dologra koncentrálni. Képesek vagyunk egyfajta történelmi aspektusból tekinteni az eseményekre, ezt csomagoljuk egybe az aktuális dolgokkal. Igyekszünk arra rávilágítani, miként változott meg Amerikában és a világon a politikai rendszer. Jó dolog eltávolodni attól a világtól és átutazni Kelet-Európába, ahol némileg még másképpen mennek a dolgok. Nem tudom, hogy Csehországban milyen szinten van a helyzet jelenleg (a rendőrök által szétvert Czehtek 2005 nyári fesztiválra utal), de az emberek kinyilváníthatják a nemtetszésüket. Amerikában ennek nagyon csekély jelentősége van, mert ha ki mersz állni valami ellen, akkor hülyének néznek, és kirekeszt a társadalom. Ha bármilyen az átlagtól eltérő véleményed van, tiltakozásnak veszik. A tiltakozókat pedig távol tartják mindentől, ezért hatástalanok.
– A témáitok mindig aktuálisak és reflektálnak a világ eseményeire. A terrorizmus korában rengeteg hatás érhet egy zenekart…
– Természetesen. Sokat foglalkozom azzal, ki a terrorizmus elkövetője, ki szenvedi el és hasonlók. Ha megnézzük a hadsereg definícióját a terrorizmusról, azt látjuk, hogy sok esetben az általuk végrehajtott műveletek sokkhatása maga a terrorcselekedet. Amikor szétrobbantották Bagdadot, a tévénézők számára ez nagyon színes és fantasztikus volt, de az ott kiváltott sokkhatás felért egy terrortámadással. Sokkolni valakit annyi, mint terrorizálni valakit. A szeptemberben megjelenő DVD-nken egy kicsit más lesz a téma, noha ezt is érinti majd. A 90-es évekről, Irak elleni blokádról és a megváltozott határokról fog szólni. A tényekről, hogy tíz év alatt közel 50 ezer gyermek halt éhen vagy nem élhette meg a felnőttkort a gyógyszerek hiánya miatt. Ezek azok a statisztikai adatok, amikről nem hallani.
Az elmúlt tíz évben az Irakkal szembeni szankcióinkkal, az „olajért ételt” üzleteléssel valójában elősegítettük a terrorizmust. Számomra az is felettébb ironikus, hogy Iránban a CIA pénzeli a terroristákat, hogy káoszt teremtsenek az országban, azért, hogy ők harcolhassanak a terrorizmus ellen. Sokszor, aki az egyik ember számára terrorista, a másiknak békeharcos. Ez az ironikus kettősség számomra nagyon érdekes.
Nevetséges, hogyan lehet egy nemzetet, egy civilizált és iskolázott társadalmat az orránál fogva vezetni. Ami borzasztóan szomorú, hogy az oktatás Amerikában ezt segíti elő.