2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  13. szám - 2005. szeptember 19.  --  Kultúra
Kortárs nézőket vár a kortárs balett
Új szellemiséget hordozó épületben várja idén a mai magyar kortárs táncszínházi élet meghatározó csapata, a Szegedi Kortárs Balett a nézőket, különösen az egyetemistákat. Az idei évadtól ismét működő Kamaraszínházban és a „nagyszínházban" ebben a szezonban összesen harminc előadással lép színpadra a társulat.
„Úgy érzem, hogy nem jönnek az egyetemisták, és meg vagyok sértődve. A társulat csupa huszonévesből áll, ezt a fiatalos lendületet visszük mi a munkáinkba, mégsem látok elég nagy számú egyetemistát a szegedi nézőtéren” – mondta lapunknak Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett vezetője. A koreográfus-táncos szerint a műfaj, a darabok és a fiatal is társulat is leginkább a kortársaknak szól, illetve a felújított Kamarszínház épülete is talán közelebb áll az egyetemisták lelki világához, mint a nagyszínház klasszicista, díszes épülete.
A kisszínházbeli munka a társulat számára is nagy öröm, mert ebben az épületben jutott hely egy európai színvonalú és nagyságú próbateremnek, amely valódi műhelymunkára ad lehetőséget, és ez a mindennapi munkában is, és természetesen a végeredményben is nagy előrelépést jelent a balettnak.
A harminc előadás is a régi-új épület működésének köszönhető, hiszen így a Nemzeti Színház társulatainak dupla annyi terük, és így idejük van játszani, mint eddig. Juronics szerint a harminc előadás ideális mennyiség egy ekkora városban – több előadásra nem biztos, hogy lenne igény, ennyi viszont pont elfér. Ebben az évadban tizennyolc előadás lesz a kisszínházban, és tizenkettő a nagyszínházban.
A Szegedi Kortárs Balett idei műsorpolitikája egyszerű: minél szélesebb, sokszínűbb programot összeállítani, amellyel meg lehet mutatni a társulat sokféleségét, és ami a fiatal közönséget is becsábítja a nézőtérre. A balett vezetőjének az volt a célja, hogy a repertoár-darabokat blokkokban játsszák illetve hogy minden hónapban jelen legyenek valamelyik színházban Szegeden. Ennek alapján a Szentivánéji álommal kezdik az évadot szeptember végén a Kamaraszínházban, októberben a Carmina Buranat veszik újra elő, ami egy régi nagy kedvence a közönségnek. Utána a nagyszínházban Bartók-estet mutatnak be, ami a Szegedi Nemzeti Színház, a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Kortárs Balett közös produkciója a Bartók-év jegyében. Az est egyik felében a Kékszakállú herceg várát mutatja be az operatársulat, mit szintén Juronics Tamás rendez, akinek ez lesz az első opera-rendezése, a második rész pedig a Táncszvit című Bartók-mű lesz, amit a Szegedi Kortárs Balett ad elő. Ennek november 18-án lesz a bemutatója, majd tíz előadásban játsszák. Decemberben szintén egy régebbi nagy slágerdarabját veszi a balett: a Homo Ludens című komédiát tele gegekkel és humorral, amellyel megint egy másik arcát mutatja a társulat.
Az évad második felére még egy bemutatót tervez a társulat a Kamaraszínházba – az elképzelések szerint Mozart kifejezetten táncra írt zenéit próbálják egy összeszerkesztett estébe rendezni, ha lehet, élő zenével.
A Szegedi Kortárs Balett Kecskeméten is játszik huszonöt előadást, Budapesten pedig a Művészetek Palotája lett a fő játszóhelyük, és mellette a Várszínház, ami Nemzeti Táncszínházként üzemel. A palotában a Tybalt című darab van műsoron, amit az előadás nagy méretei miatt Szegeden nem tud bemutatni a társulat: ugyanis maga a stáb körülbelül harminc táncosból áll, és a díszlet sem férne be a nagyszínházba. A Művészetek Palotájában műsoron lesz a Carmina Burana, a Csodálatos Mandarin, majd az évad második felében az Atlantisz is.
P. Zs.
Bezár