2024. április 20., szombat English version
Archívum  --  2005  --  19. szám - 2005. november 14.  --  Kultúra
Sok időbe telt, mire rájöttem, minden jogom megvan ahhoz, hogy ne szeressem a Kisherceg című kötelező olvasmányt, amit sok okos ember rendkívül kiemelkedő alkotásnak tart. Szívük joga. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért kíváncsi vagyok a különböző feldolgozásaira – talán én is megérzem azt, amit a sok okos, és akkor én is.
Idén a Szlovák Balett már bemutatta a kőszínházban, milyennek látja a történetet: szó szerint, mozdulatról mozdulatra ugyanolyannak, amilyen a könyv. Kiábrándító adaptáció, semmi továbbgondolás. A Kisszínházban Duda Éva Társulata mutatta meg, a rendező-koreográfus hogyan értelmezi a történetet. Ez feldolgozás és értelmezés volt végre egyéni hangnemben.
Duda Éva látomásában a Kisherceg, a rózsa, a kígyó és a pilóta a fontos, nem foglalkozik a könyvelővel, királlyal és a többiekkel, és így is tud elég hangsúlyt fektetni a lényeges dolgokra – a sztereotípiákra, a barátság, szerelem, szexualitás, elszakadás, kisajátítás és ragaszkodás kérdéseire. A változatos – modern és klasszikus – zenére tiszta,  könnyen értelmezhető, de nem sablonos vagy közhelyes mozdulatokkal játszó táncosok a teret lentről fentig, jobbról balra ki- és felhasználják, csakúgy, mint a fények adta lehetőségeket.
A mérvadó táncszínházak és kiemelten ide tartozik a Szegedi Kortárs Balett is hatása a fiatal koreográfusra tagadhatatlan, és nem lehet nem észrevenni. De hogy ezekkel a gyerekbetegségekkel egyetemben is tiszta, eredeti és megragadó előadást láthattunk, mutatja Duda Éva érzékét és tehetségét.
P. Zs
Bezár