Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Mórának van egy vágyott, és egy valódi életműve. Fotó: S. Cs.

 

– Mi volt a célja azzal, hogy a másik Mórát akarta bemutatni? Mit akart az eddigi Móra-képből retusálni vagy helyesbíteni?
– Van egy ma is élő nagy francia filozófus, aki azt mondta, hogy a szöveg az értelmezés kegyelméből él, s ezt az értelmező munkát minden újabb nemzedéknek el kell végezni ahhoz, hogy a szöveg ki tudja fejteni az üzenetét, és így életben tudjon maradni. Ez nem csak teoretikus, hanem reális probléma Mórát illetően is, mert az idők során Móra önképéből kiindulva, de azt vulgarizálva, leegyszerűsítve, bizonyos aktualitásokhoz hozzákapcsolva, kialakult egy olyan, a köztudatban élő Móra-kép, amely ma már tehertételként nehezedik az írói életműre és Móra megítélésére. Több jel mutatja azt, hogy a magyar irodalmi élet félig-meddig már megunta Mórát, másodlagosnak, érdektelennek tekinti. De Mórát ki kell engedni ebből a félig-szeretett állapotból azzal, hogy egy új értelmezési horizontot nyitunk meg, és összetettebben közelítjük meg Móra életművét.
– Milyen kettőség jellemzi Móra megközelítését?
– Egyrészt van egy nagyon kiterjedt Móra-filológia, sok nemzedék munkája, Vajda Lászlótól Péter Lászlóig sokan foglalkoztak vele, és rengeteg anyagot tártak fel a Móra életrajzból egy-egy mű vonatkozásában. Ezek egyrészt beleépülnek az életműbe, másrészt, mivel minden megközelítés magán viseli korának viszonyait, ballasztként nehezednek az értelmezett szövegre, így kötelességünk új nézőpontot megnyitni. Egyszerre akartam folytatni a Móra-kutatók több nemzedékének munkáját, és ugyanakkor korrigálni, vagy más szögből megnézni ezt az életművet. Magam is abból az ambivalenciából indultam ki, hogy sokminden van, ami nekem sem tetszik az életműben, ugyanakkor azt is tapasztalnom kellett, hogy Mórának van egy vágyott, és egy valódi életműve.
– Van olyan kettősség is, ami magára Mórára jellemző?
– Ő költő szeretett volna lenni, és nemigazán az lett belőle. Egy olyan műfajban, amit maga gyakran lenézett, és csak kenyérkereső foglalkozásnak tekintett, a tárcanovellában találta meg azt az önkifejezési formát, ami igazi jellegzetességet adott az életműnek. Nem véletlen, hogy amikor 1919 után egy nagy történelmi megrázkódtatás-sorozatot követően a Világ hasábjaira került, s szinte egyik napról a másikra országosan ismert író lett, addig Szegeden újság- és gyermekkönyv-írónak tartották. Móra a tárcanovellában megtalált valami olyasmit, amire nagy korigény volt, és ami az ő színvonalán megírva eleven szöveg tudott maradni. Belesimul abba a konvenció-rendszerbe, ami körülveszi, de nem marad meg ebben a helyzetben, hanem mindig megtalálja a módját annak, hogy egy-egy félmondattal, egy zárójeles bekezdéssel, odavetett utalásokkal különös fénytörésbe helyezze az egészet, és olyan dolgokat tegyen szóvá, amit mások nem mertek, nem tudtak, vagy ha mégis megfogalmaztak, akkor abból általában botrányok lettek. Móra meg tudta csinálni azt a nagyon nagy teljesítményt, hogy a magyar társadalom egy igen széles köre számára vált kedves íróvá. Ő lett a szelíd destruktív.
– Mi jellemző ezekre az írásokra?
– A tárcanovellák összetettségében Móra sok-sok keserves tapasztalata, jószándéka és vágyai társadalomkritikájával egyszerre jelennek meg. Ez a Móra-beállítódás nem a véletlen terméke, nem készként pattantak ki valahonnan ezek a tárcák, hanem kiharcolták maguknak azokat a tapasztalatokat, amik ezekben a művekben artikulálódni tudtak. Én az egyik ilyen, az igazi Mórát előkészítő folyamatnak az író szabadkőműves szereplését láttam – a könyvben ezért is van egy terjedelmesebb fejezet ennek szentelve. A szabadkőművesség természetesen hosszú ideje, sőt, szinte fennállása óta szélsőségesen megítélt képződmény: lelkes hívek és szélsőséges elutasítás egyaránt jellemzi. Móra, és ez tény, a Szeged nevű radikális páholy tagja volt. A sztereotípiákból kiindulva lehet ez ellen berzenkedni, de lehet a történeti tényekből, a Móra által megfogalmazott szövegekből kiindulva, a szabadkőműves szimbolikát felfejtve értelmezni a folyamatot. Akkor látszik, hogy az író számára ez egy nagy modernizációs folyamat volt. Móra Félegyházán pre-modern patriarchális társadalmi körülmények közül indult, amikor Szegeden újságíró lett, akkor belekerült a kibontakozó kapitalizmus, a modernizáció olyan közegébe és egy olyan szerepkörbe, aminek révén közvetlen közelről tapasztalta meg egy társadalom összes szennyesét. Így szembesülnie kellett a modern viszonyokkal, ami nem ment könnyen, de a Szabadkőműves Pártban a polgári radikalizmus eszméjével találkozik. Ennek a megítélése máig nagyon összetett, de az bizonyos, hogy Móra Ferenc szempontjából ez gyümölcsöző periódus volt, mert arra késztette, hogy tisztázza magában az aktuális társadalmi és politikai nézeteket.
– A friss kiadvány egyik legizgalmasabb fejezete Móra utolsó szerelméről szól. Az író-múzeumigazgató 1932 nyarán Balatonföldváron nyaralt, hogy a nyugodt körülmények között megírja tervezett regényét, az Aranykoporsót. Ekkor ismerkedett meg a nála két évtizeddel fiatalabb Kalmár Ilonával. Miben volt más ez a kapcsolat, mint az előző szerelmek vagy viszonyok ?
– Móra nőkapcsolatai és a Kalmár Ilona-szerelem között van egy radikális különbség: Mórának az összes korábbi viszonya a házassága fölötti csalódásának az eredménye volt. Ő szerette magát ünnepeltetni a nőkkel, szerette, ha bámulják, hogy milyen okos, milyen jól beszél – ezekben a románcokban kielégült a hiúsága. Kalmár Ilona azonban egészen más eset volt. Kezdjük azzal, hogy lényegesen fiatalabb az írónál, vonzó, csinos nő, okos és több jel szerint olyan szabadosabb mentalitással bírt, ami Mórának valószínűleg új volt a vidéki közeghez képest. Móra ekkor sikerei csúcsán lévő öregedő író, aki bár a filológia szerint ekkor még nem beteg, de ennek a sejtelme már benne volt. Ekkor tűnik fel a láthatáron egy vonzó nő, akivel pillanatok alatt megérti magát. Ő az a nő, akivel igazán össze tud hangolódni, és ez elementáris erejű élményt vált ki belőle – ez teszi egyedivé az egész szerelmet, mert Móra a szerelemélmény következtében olyan mértékig eljut igazi önmagához, hogy képes áttörni karakter-páncéljait. Ennek külső jelei is vannak, mint például a balatoni nyaralásokon írt szerelmes versek, amikben a gyermekkönyveiről ismert Móra tőle szokatlan nyíltsággal ír a szexualitásról.  Ahogyan alakul Móra kapcsolata Kalmár Ilonával, ahogyan módosul a férfi-női viszony, úgy változik Móra viszonya minden máshoz is.