Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az országos találkozóról elmondta, hogy különböző okok miatt a vártnál kevesebben érkeztek ugyan, de értékes tanácskozások zajlottak, melyek révén a megjelent szakemberek hozzá tudnak járulni az új felsőoktatási törvény megszületéséhez. A fogyatékos hallgatókat érintő programról részleteiben is elbeszélgettünk.
Az esélyegyenlőségi törvény 1998-ban született. Ezt követően 1999-ben az oktatási minisztérium kötelezővé tette a felsőoktatási intézmények számára, hogy a fogyatékos hallgatók részére is fogadóképesek legyenek. Ez a fogadóképesség jelenti egyrészt az épületek akadálymentesítését, másrészt a képzések tartalmát úgy kell kialakítani, hogy az bármely fogyatékossággal élő hallgató számára tanulhatóvá váljék. A fogyatékos diákokkal külön program keretében foglalkoznak az intézmények, céljuk az ő tanulásuk segítése. Pécsett 1999 óta működik ilyen program, mely a különböző fogyatékossági területeken élő fiataloknak segít abban, hogy megfelelő tanulási körülményeket kapjanak. A kezdet kezdetén 13 hallgató vett részt ebben a programban, 2005 februárjában pedig már 78 olyan hallgató van regisztrálva, aki orvosilag igazolt fogyatékossággal él. Az ő koordinálásukat segíti egyrészt egy olyan tanulmányi osztály rendszer, mely szinte minden egyes lépésüket nyomon követi, már az egyetemre való jelentkezés pillanatától, másrészt az összes hallgatóval személyes kapcsolatot tartanak fenn a koordinátorok.
Arra a kérdésünkre, hogy a tanárok mennyire felkészültek a fogyatékos diákok tanítására, Gábori Mária elmondta, hogy a jelenleg a felsőoktatásban dolgozó tanárok a tanárképzés során nem kaptak gyógypedagógiai képzést, vagy csak nagyon alacsony szintű ismereteket, nincs módszertani kultúrájuk. Ezért a személyes toleranciára, a lelki felkészültségre lehet számítani az oktatás során, de erre azért az esetek többségében valóban számíthatnak a diákok. Az oktatókkal általában lehet tárgyalni a hallgatók érdekében, nyitottak a problémákra, és vannak olyan tanárok is, akik tesznek azért, hogy szélesítsék módszertani ismereteiket. A tanárok felelősségét illetően azt emelte ki Gábori Mária, hogy egy kurzus megkezdésekor a tanár feladata voltaképpen abból áll, hogy ismertetnie kell, mindenki számára világossá kell tennie a tananyag tartalmát, a kurzus célját, és követelményrendszerét. Ekkor a fogyatékossággal élő diák már látja, hogy van-e olyan akadály, ami őt gátolja a tárgy teljesítésében, és emiatt esetleg némi változtatást kell kérnie. Fontos megjegyezni, hogy itt a teljesítést segítő módosításokról, és nem a követelmény könnyítéséről, vagy eltörléséről van szó. Az a cél, hogy mindenki számára elérhető legyen a tananyag.
Gábori Mária beszélt a fogyatékos hallgatók támogatásának módjairól is: "Minden tanévnek az állapotát fogyatékossági szempontból elemeznünk kell október 15-ig, erről statisztikát küldünk az Oktatási Minisztériumnak, melynek van egy fix emeltszintű normatívája, amit a kimutatott, és igazolt fogyatékosok számára elküldenek a következő tanév decemberében. Vagyis a 2004-es állapotokra vonatkozó támogatások csak egy évvel később 2005 decemberében érkeznek meg. Az összegeket éppen szükséges technikai eszközökre, azok kölcsönzésére költjük, illetve olyan személyek munkáját fizetjük ki, akik hozzájárultak a hallgatói igények kielégítéséhez. Fontos technikai eszköz például az írásban akadályozottak számára a fénymásoló, vagy az olvasásban hátráltatottak részére a speciális számítógépes felolvasó programok, melyek megszólalva hangossá teszik a leírt szöveget.”
Gábori Mária a kategorizálás kapcsán kifejtette, hogy első helyen mindig a mozgássérülteket szokás említeni, akik között vannak kerekesszékkel közlekedő vagy éppen végtaghiányos hallgatók. Vannak látássérültek, és hallássérültek (utóbbiaknak adott esetben jeltolmácsra is szükségük lehet, ha nem tudnak szájról olvasni). A negyedik fogyatékossági terület- az OM 2002-es rendelte alapján- a kommunikációban akadályozottak csoportja, ide tartoznak a beszédhibások, diszlexiások, diszgráfiások. A legnépesebb csoport 2004-ig a mozgássérülteké volt a pécsi egyetemen, az új tanévtől azonban nagy számban jelentek meg olyan fiatalok, akik nem tudnak megfelelően írni, vagy olvasni, ezért most már ők alkotják a sérült hallgatók jelentősebb részét.
Az uniós tapasztalatokat összegezve elmondható, hogy a magyarnál látványosan eredményesebb, létszámában és tartalmában gazdagabb fogyatékos programot folytatnak például a skandináv országokban, ahol sokkal megoldottabb az intézmények akadálymentesítésének kérdése, és más területekre is figyelnek, mint nálunk, így a krónikus betegekre vagy tartósan sérültekre. Magyarországon a felsőoktatásban résztvevő fogyatékosok száma nagyon alacsony egyelőre, és azt a létszámarányt, amit Nyugat-Európában fel tudnak mutatni, sokára is fogjuk elérni. Pécs országos viszonylatban kedvező helyzetben van, mert a regisztrált fogyatékos hallgatók száma az országban kb. 520 fő, akiknek nagyjából az egy heted része tanul a baranyai megyeszékhelyen. Az esélyegyenlőség kérdéséről zárásképpen megjegyezte Gábori Mária, hogy „közel vagyunk az igazi egyenlőséghez, de sokat kell tenni érte, és ez mindannyiunkon múlik.