2024. április 20., szombat English version
Archívum  --  2006  --  3. szám - 2006. februás 20.  --  Egyetemi élet
Milyen szakadék tátong a vallás és a tudomány között? A rémisztő mélység, a sziklaszirtek távolsága valós, vagy csak előítéleteink, neveltetésünk hiteti ezt el velünk? Lehet, hogy az egész csak látszat, tévedés. És valójában egy új hit váltotta fel a régit. Már nem Isten mindenhatóságát keressük, hanem az emberét. A tudományos paradigmák dogmái vezetnek el a tökéletes megismerésig. És mi már ebben az útban bízunk meg maradéktalanul. Hiszünk. A történeti áttekintést most mellőzném. A teljesség igénye nélkül értelmetlen volna Descartesról, Galileiről, a felvilágosodásról vagy a pozitivizmusról beszélni. Elég most annyi, hogy a huszonegyedik század szcientista világában egy hívő tudós az egyik legnagyobb paradoxon.
Február másodikán a SZAB Székházban mutatták be Chikán Ágnes riportkönyvét, Levelek a tudás fájáról címmel. A beszélgetés alapkérdése: Ahol a hit kezdődik, ott a tudomány véget ér-e? Einstein hívő volt. Az anyagi világot vizsgálta. „A tudomány első korty a természetből, de a pohár alján ott  van Isten”. Kevesen tanulmányozták olyan behatóan a fizikát, mint ő. És eljutott Istenhez. Chikán Ágnes könyve beszélgetés tizenkét tudóssal, akik hívő, templomba járó keresztények. Interjú akadémikusokkal, akik az anyagot kutatják, és hisznek a transzcendens világ létezésében. A könyvet Péter László nyitószavai után Baradnay Gyula, nyugalmazott egyetemi tanár mutatta be. Majd az írónő beszélt művéről, aki elmesélte, hogyan lett beszélgetésről beszélgetésre egyre izgalmasabb a munka. Látta, hogy nincs két egyforma út. Út Istenhez. A tizenkét akadémikus más-más ösvényen érkezett meg saját templomához. Tanulságos, és elgondolkodtató, hogy akik a kisebb-nagyobb részeket vizsgálják, hogyan illesztik ezt be a nagy, egész világba, ahonnan nem száműzték Isten, mint ahogy azt a legtöbb tudós teszi.
A bemutatót a könyv egy riportalanyának szavai zárták. Kertész Zoltán, az MTA doktora, a Gabonatermesztési Kutató Kht. búzagenetikai és nemesítési osztályának vezetője terminusok helyett a búzamagról beszélt. Mint mondta, mindig csodálattal töltötte el, és sosem fogja igazán megérteni, hogy ez a csöppnyi mag miként hordoz magában annyi életet? Ha ezt az egyetlen magot elvetjük, sarjad belőle egy búzakalász. A búzakalász több tucatnyi magot terem, és azok a magok mindegyike még egyszer annyit, és így tovább. Mígnem az egész föld benépesül búzával. Mindez egyetlen magból.
D. Cs.
Bezár