Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Tu­dás­hasz­no­su­lást, tu­dás­transz­fert szol­gá­ló esz­köz- és fel­té­tel­rend­szer ki­ala­kí­tá­sa, fej­lesz­té­se a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­te­men és a dél-al­föl­di ré­gi­ó­ban” – hang­zik a pá­lyá­zat cí­me. A két in­téz­mény már most ki­ter­jedt ipa­ri kap­cso­la­tok­kal ren­del­ke­zik, gon­dol­ha­tunk itt pél­dá­ul akár a Mer­ce­des-gyár­ra vagy a fi­zi­ku­sok part­ne­re­ként szá­mon tar­tott Gener­al Electric­re, il­let­ve szá­mos ha­zai gyógy­szer­gyár­ra is. Most, az új pá­lyá­zat ke­re­té­ben azon­ban még in­kább elő­tér­be he­lyez­nék a szol­gál­ta­tás­fej­lesz­tést.

Dombi András szerint alapkutatás nélkül nincs hasznosítható ötlet. Fo­tó: Gémes Sándor

„Szo­ros együtt­mű­kö­dést sze­ret­nénk ki­ala­kí­ta­ni a ré­gi­ó­ban mű­kö­dő – Csong­rád, Bács-Kis­kun és Bé­kés me­gyei – ke­res­ke­del­mi és ipa­ri ka­ma­rák­kal, va­la­mint te­kin­tet­tel ar­ra, hogy az in­no­vá­ció je­len­tős há­nya­da a mű­sza­ki te­rü­le­te­ket érin­ti, a mér­nö­ki ka­ma­rák­kal is” – mond­ja Dom­bi And­rás, az SZTE ku­ta­tás-­fej­lesz­té­si és in­no­vá­ci­ós igaz­ga­tó­ja. Erő­sí­te­nék a kap­cso­la­tot az Or­szá­gos Ta­lál­má­nyi Hi­va­tal­lal is, il­let­ve a ré­gi­ó­ban mű­kö­dő tu­dás­transz­fer­rel fog­lal­ko­zó kis­vál­lal­ko­zás­ok­ra is kon­cent­rál­nak a pro­jekt ke­re­té­ben, mint pél­dá­ul a rész­le­ge­sen egye­te­mi tu­laj­don­ban lé­vő Biopolisz Kft. vagy az egye­te­mi ér­de­kelt­sé­gű DEAK Zrt. (Dél-Alföldi Élet- és Anyag­tu­do­má­nyi Ko­ope­rá­ci­ós Ku­ta­tá­si Köz­pont) ese­té­ben. Nem ma­rad­ná­nak ki az együtt­mű­kö­dés­ből a sze­ge­di nagy hí­rű ku­ta­tó­in­té­ze­tek sem, mint az SZBK (Sze­ge­di Bi­o­ló­gi­ai Ku­ta­tó­köz­pont) vagy a Ga­bo­na­ipa­ri Ku­ta­tó­in­té­zet – így néz­ne ki egy úgy­ne­ve­zett tech­no­ló­gi­ai transz­fer­há­ló­zat. A cél egy komp­lett in­téz­mény­rend­szer ki­ala­kí­tá­sa, mely hát­te­ret biz­to­sí­ta­na az egye­te­mi tu­dás át­vi­te­lé­re a gya­kor­lat­ba, az ipa­ri-üz­le­ti hasz­no­su­lás­ba.
Öt­let­ből meg­va­ló­sít­ha­tó pro­duk­tum, az­az ter­mék, vagy know-how – ez az in­no­vá­ció, mely­re ki­emel­ten épí­te­ne most az egye­tem, an­nál is in­kább, hi­szen bár jó hí­rű egye­te­me­ink van­nak, ha­zánk in­no­vá­ció te­kin­te­té­ben igen el­ma­rad az eu­ró­pai át­lag­tól.
„Tény, hogy az egye­te­men fo­lyó sok alap­ku­ta­tás nél­kül nincs hasz­no­sít­ha­tó öt­let, de a je­len­le­gi pro­jekt egy­faj­ta szol­gál­ta­tást is je­len­te­ne az egye­te­mi ku­ta­tók szá­má­ra, a szel­le­mi ter­mé­kek pi­a­co­sí­tá­sát, mely­hez az uni­ver­si­tas ve­ze­té­se kí­ván se­gít­sé­get nyúj­ta­ni. Fon­tos to­váb­bá, hogy olyan in­téz­mé­nye­sí­tett ok­ta­tást ala­kít­sunk ki, amel­­lyel a hall­ga­tó­kat fel­ké­szít­jük a tu­dás­transz­fer és az in­no­vá­ció olyan szak­mai fo­gá­sa­i­ra, ami­nek az élet­ben hasz­nát is ve­szik majd” – hang­sú­lyoz­za Dom­bi And­rás. Más­fe­lől a hall­ga­tó­kat is ar­ra sze­ret­nék ins­pi­rál­ni, hogy kis­vál­lal­ko­zá­so­kat (úgy­ne­ve­zett spin-off vál­lal­ko­zá­so­kat) hoz­za­nak lét­re a tu­dás­hasz­no­sí­tás­ra.
„Eh­hez kell ne­künk szak­mai ta­ná­csot ad­ni, il­let­ve az anya­gi for­rá­sok elő­te­rem­té­sé­ben se­gít­sé­gük­re len­nünk” – ös­­sze­gez a professzor.

Arany Mi­hály