Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Rend­kí­vü­li ku­ra­tó­ri­u­mi ülés ke­re­té­ben ve­het­te át szep­tem­ber 22-én la­punk csu­paszív mun­ka­tár­sa, Arany Mi­hály – aki ta­valy dip­lo­má­zott kom­mu­ni­ká­ció-né­met sza­kon – az Eöt­vös Lo­ránd Kol­lé­gis­tá­kért Ala­pít­vány száz­ezer fo­rin­tos dí­ját a Ti­sza La­jos kör­úti di­ák­szál­lá­son. Kol­lé­gánk tel­je­sít­mé­nyét azért is emel­ték ki, mert ta­nul­má­nyai mel­lett rend­sze­res mun­ká­kat vál­lal.
Copy-­­paste mód­szert al­kal­maz­nék ar­ra, hogy rö­vi­den ös­­sze­fog­lal­jam, mi­ért kol­lé­gánk zse­bel­te be az el­ső­sé­get. „Az Eöt­vös Lo­ránd Kol­lé­gis­tá­kért Ala­pít­vány alap­ve­tő cél­ki­tű­zé­se olyan kol­lé­gis­ták tá­mo­ga­tá­sa, akik ta­nu­lás, tu­do­má­nyos ku­ta­tás, is­me­ret­ter­jesz­tés, a kul­tu­rá­lis, sport, nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok, és a kö­zös­sé­gi élet te­rü­le­ten el­ért ki­vá­ló ered­mé­nye­ik­kel öreg­bí­tik az SZTE Eöt­vös Lo­ránd Kol­lé­gi­um hír­ne­vét.” (Ezt az idé­ze­tet a köz­hasz­nú szer­ve­zet ala­pí­tó ok­ira­tá­ból emel­tem ki.)
A 2009 már­ci­u­sá­ban nyil­ván­tar­tás­ba vett ala­pít­vány mö­gött a kol­lé­gi­um egy­ko­ri la­kó­ja, majd sze­ni­or­ja, An­tal Gab­ri­el­la és a Vol­ford Ügy­vé­di Iro­da áll.
„Ez a vá­ros egyik leg­si­ke­re­sebb kol­lé­gi­u­ma, az am­bi­ci­ó­zus fi­a­ta­lok he­lye, egy tu­do­má­nyos mű­hely” – mond­ta lel­ke­sen An­tal Gab­ri­el­la. „In­nen szá­mos te­het­sé­ges fi­a­tal ki­ke­rült már, akik­re Sze­ged és az or­szág is mél­tán le­het büsz­ke. Fő cé­lom az volt, hogy kéz­zel fog­ha­tót, ma­ra­dan­dót hagy­jak kol­lé­gis­ta éve­im után, és ter­mé­sze­te­sen az, hogy se­gít­sem a fi­a­ta­lo­kat. Ren­ge­teg ígé­re­tes pá­lyá­za­tot kap­tunk, ép­pen ezért egy gyors ku­ra­tó­ri­u­mi ülés ös­­sze­hí­vá­sa után, még két, egyen­ként hu­szon­öt­ezer fo­rin­tos kü­lön­dí­jat is ki­osz­tot­tunk. Egyi­ket Ko­vács Kor­nél (BTK), míg a má­si­kat Sán­dor Ani­ta (ÁJTK) kap­ta. Na­gyon fon­tos ne­kem ez a díj, de lát­hat­ták, akik itt vol­tak, hogy a te­het­sé­gek­nek is az, Ani­ta majd­nem el­sír­ta ma­gát a meg­ha­tó­dott­ság­tól.”
Lát­hat­tuk. Lát­tuk.

Dlusz­tus T. Im­re