Archívum
2009
13. szám - 2009. december 7.
Egyetemi élet

Új rákdiagnosztikai eszközt vizsgál a Solvo és az SZTE
Megkezdődtek a klinikai vizsgálatai annak a rendkívül ígéretes diagnosztikai eszköznek, amely hatékonyabbá teheti bizonyos rosszindulatú hematológiai betegségek és krónikus gyulladásos kórképek kezelését. A sikeres vizsgálatokat követően 2-3 éven belül a betegek számára is elérhetővé válik a teszt.
Az in vitro diagnosztikai tesztrendszer, amely a hazai alapkutatási eredményen alapuló és a szegedi SOLVO Biotechnológiai Zrt. tulajdonában lévő szabadalmaztatott MultiDrugQuant™ assay technológiára épül, lehetővé teszi az egyes daganatos és gyulladásos betegségek kezelése során gyakran fellépő gyógyszer-rezisztencia felismerését, ezáltal a terápia személyre szabott megválasztását.
Az eszköz kifejlesztésére és piacra történő bevezetésére létrejött kutatási konzorcium által koordinált projekt összesen 40 hónap futamidejű, a résztvevők mintegy 50 emberévnyi munkaerő-ráfordítással számolnak. A sikeres fejlesztés és a klinikai vizsgálatok záloga az ipari partnerek (SOLVO, 77 Elektronika, T-sejt Orvosdiagnosztika) és három egyetem klinikumának (SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, DEOEC, PTE-OEKK) szoros együttműködése, hiszen a konzorcium tagjai rendelkeznek mindazokkal a szakmai kompetenciákkal, melyek biztosítják a diagnosztikai eszközökre vonatkozó szigorú előírások teljesítését a fejlesztés, a gyártás, a teljesítőképesség klinikai értékelése és az engedélyeztetés során.
A projekt célja, hogy a tesztrendszer ne csak kísérleti-laboratóriumi, hanem rutin kórházi környezetben is alkalmazható legyen az egyes daganatos és gyulladásos betegségek terápiájában gyakran megfigyelhető úgynevezett Multidrog-rezisztencia (MDR) előrejelzésére. E jelenség hátterében leggyakrabban olyan sejtmembránban elhelyezkedő szállítófehérjék (transzporterek) állnak, melyek képesek a kemoterápiás és immunszuppresszív (az immunrendszer működését elnyomó) szereket a sejtből kipumpálni, gyógyszerekkel szembeni rezisztenciát eredményezve. Az MDR gyakorisága a még kezeletlen esetekben mintegy 40 százalék, így egyértelműen a leggyakoribb rezisztenciaformának számít; a kezelésekkel szembeni – akár átmeneti – rezisztencia pedig a páciensek állapotának jelentős romlását eredményezheti. A transzporterek aktivitásának a kezelés célpontját jelentő sejtekben történő meghatározása lehetővé tenné bizonyos szerekkel szembeni rezisztencia előrejelzését, a terápiára nagy valószínűséggel reagáló páciensek kiválasztását és a nemkívánatos gyógyszer mellékhatások előfordulásának csökkentését, ezáltal az onkológiai és reumatológiai ellátás javítását. A rezisztens esetekben nem csupán a hatástalan kezelés költségei és gyakran súlyos mellékhatásai lennének megspórolhatóak, de alternatív kezelési módszerek például biologikumok választása révén e páciensek gyógyulási esélyei is javulnának.
A sikeres klinikai vizsgálatokat és engedélyezési eljárást követően az eszköz várhatóan 2-3 éven belül a kórházakban fogja kedvezően befolyásolni a kezelések kiválasztását, hatékonyságát és biztonságát, nemcsak Európában, hanem az USA-ban is.