2020. július 10., péntek English version
Archívum  --  2009  --  7. szám - 2009. április 27.  --  Hangsúly
Lo­bo­gónk Rad­nó­ti?
Sze­ge­den Bá­lint And­rás Rad­nó­ti-est­je.
Bá­lint And­rás Rad­nó­ti cí­mű est­jé­vel a köl­tő szü­le­té­sé­nek száz­éves év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból má­jus 11-én új­ra Sze­ged­re lá­to­gat. A pu­ri­tán Rad­nó­ti cím ugyan­ak­kor meg­té­vesz­tő, a köl­tő­re va­ló em­lé­ke­zés a szí­nész sze­mé­lyes val­lo­má­sá­val, szám­ve­té­sé­vel fo­nó­dik ös­­sze – ma­ga Bá­lint is vall­ja, hogy a Rad­nó­ti Mik­lós ese­te, Bá­lint And­rás est­je cím ta­lán pon­to­sab­ban ha­tá­roz­hat­ta vol­na meg, mi­ről is szól az elő­adás.
Mi­vel Rad­nó­ti Mik­lós köl­té­sze­té­ben meg­ha­tá­ro­zó an­nak sze­mé­lyes hi­te­le, élet és élet­mű tra­gi­kus ös­­sze­fo­nó­dá­sa, így az elő­adás vál­la­lá­sa is azt sej­te­ti, mint­ha a Rad­nó­ti­ról va­ló hi­te­les be­széd fel­té­te­lez­né a sze­mé­lyes meg­szó­la­lást. Bá­lint And­rást, aki a Rad­nó­ti 100 cí­mű té­vé­mű­sor­ban is te­vé­keny részt vál­lal, már rég­óta fog­lal­koz­tat­ja Rad­nó­ti és köl­té­sze­te. A Rad­nó­ti Mik­lós Szín­ház igaz­ga­tó­ja iro­dá­ja fa­lán pél­dá­ul büsz­kén mu­tat­ja Beck Ju­dit Rad­nó­ti­ról ké­szí­tett fest­mé­nyét vagy a Rad­nó­ti ver­se­i­ből és nap­ló­i­ból ké­szí­tett elő­adá­sá­nak pla­kát­ját is.
„A nap­ló­ból még 1986-ban csi­nál­tam elő­adást” – me­sé­li Bá­lint. „A nap­ló­ban az a ke­mény­ség és kér­lel­he­tet­len­ség fo­gott meg, amit ke­vés­bé szok­tak em­le­get­ni Rad­nó­ti kap­csán. Már a nap­lót fel­dol­go­zó elő­adás­ban is sze­ret­tem vol­na a kort és a ver­se­ket ös­­sze­köt­ni pél­dá­ul ko­ra­be­li film­hír­adó-rész­le­tek­kel, de ez ak­kor el­ma­radt. A mű­sor­ban azon­ban sze­re­pel­nek do­ku­men­tu­mok, zsi­dó­tör­vé­nyek, új­ság­cik­kek, ame­lyek be­ke­re­te­zik az élet­mű­vet. Fon­tos a kor és a vers egy­sé­ge; sok ver­se ugyan­ak­kor, saj­nos, ma is ér­vé­nyes. A fé­le­lem, a szo­ron­gás és a fe­nye­ge­tett­ség – mi­köz­ben nem ha­son­lít­ha­tó ös­­sze az ő fe­nye­ge­tett­sé­gé­vel – ma is meg­van.”
Bá­lint And­rás több olyan elő­adói est­tel jár­ta már az or­szá­got, amely va­la­mi­fé­le kap­cso­lat­ba ál­lít­ha­tó Rad­nó­ti alak­já­val: ké­szí­tett elő­adást pél­dá­ul Arany­ról, akit Rad­nó­ti a ma­gyar iro­dal­mi-nem­ze­ti ha­gyo­mány­ba va­ló csat­la­ko­zás je­le­ként nagy­ap­já­nak vá­lasz­tott, vagy Jé­zus­ról, mi­köz­ben Rad­nó­ti tra­gi­kus sor­sá­nak meg­íté­lé­sé­ben a jé­zu­si ál­do­zat­vál­la­lás le­he­tő­sé­ge is ott kí­sért.
„A Jé­zus-es­tet nem ér­zem kü­lö­nö­sen jól si­ke­rült­nek, épp azért, mert ak­kor va­la­mit nem vál­lal­tam” – ál­lít­ja Bá­lint. „Tu­laj­don­kép­pen nem vol­tam elég me­rész, nem vál­lal­tam a zsi­dó­sá­go­mat. Most, hogy eb­ben a Rad­nó­ti-elő­adás­ban el­mond­tam a sa­ját tör­té­ne­te­i­met, csök­kent a lel­ki­is­me­ret-fur­da­lá­som. Ne­kem ugyan­is nincs zsi­dó iden­ti­tá­som, de az­zal, hogy el­mond­tam az ez­zel kap­cso­la­tos tör­té­ne­te­i­met, a lel­ki­is­me­re­tem ki­csit meg­nyu­go­dott.”
A Rad­nó­ti ál­tal kép­vi­selt köl­té­szet­esz­mény, amely a vi­lág ka­o­ti­kus for­ga­ta­gát a mű­vé­szet ál­tal kí­ván­ja meg­for­mál­ni, ma egy­szer­re tű­nik anak­ro­nisz­ti­kus­nak és új­ra ele­ven­nek.
„Ez a for­mai tö­ké­le­tes­ség szá­mom­ra ro­kon­szen­ve­sebb, mint a ren­det­len­ség, a tö­ké­let­len­ség” – vall­ja Bá­lint. „A mű­vé­szet ezen ré­sze ál­lan­dó­an igyek­szik ren­det rak­ni, ös­­sze­fog­ni, vi­lá­go­san meg­mu­tat­ni a dol­go­kat. A He­te­dik ec­lo­gát pél­dá­ul, ami ta­lán a leg­erő­sebb ré­sze az elő­adás­nak, skan­dál­va mon­dom a vé­gén, hogy hal­lat­szód­jon a cso­dá­la­tos rit­mu­sa. Nap­ja­ink köl­té­sze­té­ben megint vis­­sza­tér a ren­de­zett­ség, a for­mai tö­ké­le­tes­ség irán­ti el­kö­te­le­zett­ség. Mint­ha azt mon­da­nánk: lo­bo­gónk, Rad­nó­ti.”
Bezár