Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Sze­ged­nek ki­tün­te­tet­ten több oka van az em­lé­ke­zés­re: az idei Egye­te­mi Ta­vasz és a Rad­nó­ti-em­lék­év kö­zös prog­ram­jai kö­zött tu­do­má­nyos kon­fe­ren­cia, szín­há­zi elő­adás, fel­ol­va­só­est egy­aránt sze­re­pel is. Rad­nó­ti egye­te­mi éve­it töl­töt­te Sze­ge­den, Pest­re ugyan­is zsi­dó szár­ma­zá­sa, pon­to­sab­ban a nu­me­rus clausus mi­att nem vet­ték fel. Az itt töl­tött évek – Sík Sán­dor ha­tá­sa, a Sze­ge­di Fi­a­ta­lok Mű­vé­sze­ti Kol­lé­gi­u­má­val va­ló kap­cso­lat mi­att is – meg­ha­tá­ro­zó­an fon­to­sak let­tek a köl­tő éle­té­ben. A kap­cso­lat per­sze köl­csö­nös: Sze­ged is so­kat kö­szön­het Rad­nó­ti­nak.
„Sze­ged Rad­nó­ti­val az au­rá­ját nö­vel­het­te” – ál­lít­ja Ilia Mi­hály, a sze­ge­di böl­csész­kar nyu­gal­ma­zott, le­gen­dás ok­ta­tó­ja, a Tisza­táj egy­ko­ri fő­szer­kesz­tő­je. „Ju­hász Gyu­lát ki­vé­ve Sze­ged író­i­nak, mű­vé­sze­i­nek több­sé­ge in­nen in­dult vagy át­me­ne­ti idő­re volt itt, ezért a sze­ge­di mű­vé­sze­ti ha­gyo­mány job­bá­ra nagy át­uta­zók­ból áll, kép­vi­se­lői az in­dí­tást kö­szön­het­ték a vá­ros­nak. Er­re az ins­pi­rá­ci­ó­ra Sze­ged min­dig büsz­ke volt, az is le­he­tett” – te­szi hoz­zá.
A vá­ro­son be­lül ugyan­ak­kor az egye­tem is meg­ha­tá­ro­zó kö­zeg volt Rad­nó­ti szá­má­ra.

A mosolygó, egyetemista Radnóti. Fo­tók: Se­ges­vá­ri Csa­ba

„A ré­gi ko­lozs­vá­ri egye­tem szel­le­mi­sé­ge még ek­kor is ha­tott” – vall­ja Ilia. „Sze­ge­den Rad­nó­ti jó ta­ná­ro­kat ka­pott (Zolnai Bé­lát, Sík Sán­dort, Mé­szöly Ge­de­ont), akik szó­ba áll­tak a ta­nít­vá­nyok­kal, és be­le­ke­rült egy ne­ve­lő és nö­ve­lő kö­zös­ség­be, a sze­ge­di fi­a­ta­lo­ké­ba. A ver­sel­ge­tő pes­ti di­ák­ból itt a ma­gyar élet egye­te­mes­sé­gét is át­te­kin­te­ni tu­dó köl­tő lett. Meg­jegy­zen­dő, hogy a Kaff­ka Mar­git­ról írt dok­to­ri dis­­szer­tá­ci­ó­ja és a ké­sőb­bi iro­da­lom­tör­té­ne­ti írá­sai a sze­ge­di egye­te­mi ta­nul­má­nya­i­ba gyö­ke­rez­nek.”
Ta­lán ke­vés­bé is­mert tény, de Rad­nó­ti a Sze­ge­di Fi­a­ta­lok Mű­vé­sze­ti Kol­lé­gi­u­má­val fa­lu­ku­ta­tó uta­kon is részt vett, a szo­ci­á­lis kér­dé­sek is ele­ve­nen fog­lal­koz­tat­ták. Mind­er­ről Pé­ter Lász­ló­nak az év­for­du­ló al­kal­má­ból meg­je­lent, Rad­nó­ti éle­tét, élet­mű­vét vizs­gá­ló írá­sa­i­nak gyűj­te­mé­nyé­ben is ol­vas­ha­tunk, ahogy ar­ról is, hogy Rad­nó­ti Sze­ge­den szü­le­tett ver­se­i­ben a fa­lu meg­je­le­né­se min­dig tá­péi él­mé­nyen alap­szik.
„Rad­nó­ti Sze­ge­den a ma­gyar va­ló­ság­nak olyan ré­szét is­mer­te meg, me­lyet ad­dig nem is­mert, a ma­gyar vi­dék, a fa­lu éle­tét” – ál­lít­ja Ilia. „A Sze­ge­di Fi­a­ta­lok Mű­vé­sze­ti Kol­lé­gi­u­ma prog­ram­já­nak ré­sze volt a fa­lu­já­rás, is­mer­ke­dés a folk­lór­ral, szo­ci­á­lis kér­dé­sek­kel. A fa­lu az ő szá­má­ra job­bá­ra Tá­pét je­len­tet­te, az én szü­lő­fa­lu­mat. Ré­gi Rad­nó­ti-él­ményt is dé­del­ge­tek ma­gam­ban, kis­diákko­rom­ban tud­tam Rad­nó­ti Tá­pé, öreg es­te cí­mű ver­sé­ről, ké­sőbb a tápai tár­gyú me­sé­jé­ről is, egye­te­mi hall­ga­tó ko­rom­ban pe­dig vol­tak ta­ná­ra­im, akik Rad­nó­tit is ta­ní­tot­ták, kap­cso­lat­ban vol­tam Sík Sán­dor­ral és fran­cia­pro­fesz­­szo­rá­val, Zol­nai Bé­lá­val. Ked­ves pro­fes­­szo­rom volt Rad­nó­ti egye­te­mi tár­sa, Baróti De­zső, és is­mer­tem más egye­te­mi tár­sa­it: Tomori Vi­o­lát, Ortu­tay Gyu­lát, Tol­nai Gá­bort. Csak ké­sőn ol­vas­tam Kun Mik­lós vis­­sza­em­lé­ke­zé­sét, amely­ben le­ír­ja, hogy Rad­nó­ti­val ki­já­ro­gat­tak egy tápai kocs­má­ba, ahol da­lol­gat­tak bor mel­lett. Ez an­­nyi­ra meg­ha­tott, mint a köl­tő több tápai írá­sa."
Ahogy az egye­te­mi könyv­tár­ban nyílt Rad­nó­ti-ki­ál­lí­tás meg­nyi­tó­ján Olasz Sán­dor, a sze­ge­di böl­csész­kar Mo­dern Ma­gyar Iro­da­lom Tan­szék­ének tan­szék­ve­ze­tő­je, a Tisza­táj fő­szer­kesz­tő­je fo­gal­ma­zott, Rad­nó­ti élet­mű­vét ma a tra­gi­kus sors­sal ös­­sze­fo­nó­dó nagy és kor­sze­rű köl­té­szet­ként lát­juk. De a ki­ál­lí­tá­son is lát­ha­tó szé­le­sen mo­soly­gó ké­pe nem­csak az élet­vi­dám fi­a­tal, de a sze­ge­di egye­te­mis­ta ar­cá­ra is em­lé­kez­tet.