Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Rad­nó­ti Mik­lós Sze­ge­den cím­mel nyílt ki­ál­lí­tás a TIK át­ri­u­má­ban áp­ri­lis 17-én. A Rad­nó­ti pá­lyá­ját kom­men­tá­rok­kal és tár­gyi em­lé­kek­kel il­luszt­rá­ló tár­la­tot – me­lyet az Egyetemi Könyv­tár mun­ka­tár­sai, Klukovits Lajos­né, Tóth­né Kazai Mag­dol­na és Rácz Béláné ál­lí­tot­tak ösz­­sze – Olasz Sán­dor egye­te­mi ta­nár, a Mo­dern Ma­gyar Iro­da­lom Tan­szék ve­ze­tő­je nyi­tot­ta meg.
Rad­nó­ti (Glatter) Mik­lós 1909-ben szü­le­tett, mely édes­any­ja és iker­test­vé­re éle­té­be ke­rült, ezt örö­kí­tet­te meg Hu­szon­nyolc év cí­mű ver­sé­ben is. 1921-ben, édes­ap­ja ha­lá­la­kor szer­zett ar­ról tu­do­mást, hogy az őt fel­ne­ve­lő as­­szony any­ja test­vé­re volt, és a hú­gá­nak hitt Ági­ka an­nak lá­nya. Mi­vel nagy­nén­je nem akar­ta to­vább ne­vel­ni, nagy­báty­já­hoz, Grósz De­zső­höz ke­rült. 1926-ban is­mer­ke­dett meg ké­sőb­bi fe­le­sé­gé­vel, Gyar­ma­ti Fan­ni­val, együtt csat­la­koz­tak a Ma­gyar If­jú­sá­gi Bal­as­sa Bá­lint Iro­dal­mi Kör­höz. Ba­rá­ta­i­val 1928 cím­mel iro­dal­mi fo­lyó­ira­tot in­dí­tot­tak (két szám je­lent meg), 1929-ben önál­ló an­to­ló­gi­át je­len­tet­tek meg, majd még eb­ben az év­ben részt vett a Kor­társ meg­ala­pí­tá­sá­ban és szer­kesz­tői mun­ká­i­ban. Eb­ben az év­ben irat­ko­zott be egye­te­münk (az ak­kor Fe­renc Jó­zsef Tu­do­mány­egye­tem) ma­gyar-fran­cia sza­ká­ra. A ki­ál­lí­tás a köl­tő-mű­for­dí­tó sze­ge­di éve­it dol­goz­za fel, be­mu­tat­ja az őt ok­ta­tó pro­fes­­szo­ro­kat, kü­lö­nös te­kin­tet­tel Sík Sán­dor­ra és Zol­nai Bél­ára.
A kö­vet­ke­ző év­ben per­be fog­ták az Új­mó­di pász­to­rok éne­ke meg­je­le­né­se mi­att, vé­gül fel­füg­gesz­te­tett fog­ház­bün­te­tést ka­pott – a ki­ál­lí­tás a per rész­le­te­it is be­mu­tat­ja. 1934-ben meg­véd­te Kaff­ka Mar­git mű­vé­szi fej­lő­dé­se cí­mű dok­to­ri dis­­szer­tá­ci­ó­ját. A Nyu­gat mun­ka­tár­sa lett (ez a laphar­madik nem­ze­dé­ke). A kö­vet­ke­ző év­ben meg­nő­sült, 1937-ben Baum­garten-dí­jat ka­pott. Vas Ist­ván­nal kö­zö­sen Apol­li­naire­-t for­dí­tott, nem sok­kal a kö­tet meg­je­le­né­sét kö­ve­tő­en mun­ka­szol­gá­lat­ra hív­ták.
Vis­­sza­té­ré­se és új­bó­li be­hí­vó­ja kö­zött saj­tó alá ren­dez­te Jó­zsef At­ti­la fi­a­tal­ko­ri ver­se­it és meg­je­len­tet­te Nap­tár cí­mű fü­ze­tét. Bár 1943-ban meg­ke­resz­tel­ke­dett, újabb be­hí­vót ka­pott. A ma­gyar front vis­­sza­vo­nu­lá­sa­kor egy­sé­gét a ju­go­szlá­vi­ai Bor mel­let­ti mun­ka­tá­bor­ba ve­zé­nyel­ték. 1944. no­vem­ber 9-én a Győr kö­ze­lé­ben lé­vő Ab­da köz­ség ha­tá­rá­ban agyon­lőt­ték a tel­je­sen el­gyen­gült köl­tőt. Más­fél év­vel ké­sőbb ex­hu­mál­ták, ek­kor ta­lál­ták meg a Bo­ri no­teszt, mely­nek meg­rá­zó ver­sei a tá­bo­ri élet kö­rül­mé­nye­it mu­tat­ják be vagy Fan­ni­nak írt sze­rel­mes köl­te­mé­nyek.
Éle­té­ben meg­je­lent kö­te­tei: Po­gány kö­szön­tő (1930), Új­mó­di pász­to­rok éne­ke (1931), Lá­ba­do­zó szél (1933), Ének a né­ger­ről, aki a vá­ros­ba ment (1934), Új­hold (1935), Jár­kálj csak­, ha­lál­ra­ítélt! (1936), Me­re­dek út (1938), Ik­rek ha­va (1940), Vá­lo­ga­tott ver­sek 1930-1940 (1940), Nap­tár (1942). A Taj­té­kos ég 1946-ban je­lent meg. Ver­gi­li­us ma­gyar­ra ül­te­té­se so­rán kez­dett ec­lo­gá­kat ír­ni, a kor­ra jel­lem­ző klas­­szi­ci­zá­ló­dás je­gyé­ben és köl­tői vi­lá­ga vál­to­zá­sá­nak je­gyé­ben. Apol­li­naire-n kí­vül for­dí­tott La Fon­taine­-me­sé­ket, né­ger me­sé­ket és Orpheus nyo­má­ban cím­mel vá­lo­ga­tott mű­for­dí­tá­sa­it ad­ta ki.
A ki­ál­lí­tás jú­ni­us 26-ig te­kint­he­tő meg a TIK-ben.