2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2009  --  7. szám - 2009. április 27.  --  Hangsúly
Vélemény - Köl­tőnk és ko­ra
Címkék: Hangsúly

Mint­ha a ma­gyar iro­dal­mi köz­ok­ta­tás nem­csak ver­se­ket, ha­nem al­ko­tói arc­ké­pe­ket is vés­ne a ge­ne­rá­ci­ók kul­tu­rá­lis em­lé­ke­ze­té­be. Ady a láng­te­kin­te­tű zse­ni, Arany a meg­fon­tolt te­kin­tély, Pe­tő­fi Sán­dor ha­já­ba pe­dig már min­dig a Nem­ze­ti Mú­ze­um lép­cső­jén kap be­le a for­ra­dal­mi szél, ha va­ló­já­ban nem is ol­vas­ta fel ott a Nem­ze­ti dalt. Az, amit az iro­da­lom­ról tu­dunk, nem csu­pán szö­ve­gek, ha­nem ef­fé­le ké­pek, kép­ze­tek ös­­szes­sé­ge.

Rad­nó­ti Mik­lós em­lé­ke­ze­tét, aki­nek köl­té­sze­te tra­gi­kus mó­don fo­nó­dott egy­be éle­té­vel és ha­lá­lá­val, épp e tra­gé­dia ha­tá­roz­za meg el­sőd­le­ge­sen, ez a tra­gé­dia vi­lá­gít rá még in­kább a köl­tő emblematikussá vált sze­líd­sé­gé­re, ar­ra, hogy olyan volt, „kit vé­gül is meg­öl­nek, / mert ma­ga so­sem ölt”. Ar­ra, hogy a leg­fe­gyel­me­zet­tebb és leg­ki­vá­lóbb köl­té­sze­tet a leg­na­gyobb ve­szé­lyez­te­tett­ség­ben al­kot­ta meg, mint­ha épp ezt a fe­gyel­met és tisz­ta­sá­got pró­bál­ta vol­na az em­ber­te­len­ség­gel szem­ben fel­mu­tat­ni.

Az, hogy Rad­nó­ti ko­rai pá­lya­sza­ka­sza ho­gyan mér­he­tő az utol­só éve­ké­hez, vi­ta tár­gyát ké­pez­he­ti, egy azon­ban nem: a vi­dám, élet­erős fi­a­tal Rad­nó­ti, aki egye­te­mi évei alatt is volt, bár ke­vés­sé il­lik be­le a nem­ze­ti ol­va­só­könyv pa­nop­ti­ku­má­ba, a mi Rad­nó­tink, Sze­ged Rad­nó­ti­ja is.

T. T.

Bezár