Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

– A Vissza Londonba versei képzőművészeti tárgyúak, miközben PhD-hallgatóként is a huszadik századi magyar költészet képleírásaival foglalkozol. Hogyan hat egymásra az ugyanarról való elméleti és versben való gondolkodás?
– Kiegészítik egymást. A kötetem kapcsán volt egy kezdeti koncepcióm, ami később persze módosult, de most már a képlírás elméletét is csak a saját kötetemen keresztül közelítem meg, mert nem tudom másként.

 

„Inspiráló ez az új környezet.” Fotó: Segesvári Csaba

– Tandori Dezső szövegeit, amelyekkel kitüntetten foglalkozol, rokonnak érzed a tieidhez?
– Tandori épphogy egészen más. Az én kötetem elválaszthatatlan a múzeumi tértől. Tandori viszont hangsúlyozottan albumok alapján írta A verébfélék katedrálisa című ciklusát. Így végig kellett gondolnom, mit jelent, hogy Tandori eltekint a műalkotások itt-és-most jelenlététől, és mit jelent az, hogy nekem mindezzel számolnom kellett.
– Könyvedhez egy interneten elérhető galéria is tartozik, ahol a versek kiindulópontjául szolgáló képek láthatók. Van köztük egy ismeretlen alkotóé is. Kicsoda Gavriel Vrigaera?
– Az angol street artos Banksy adta azt az ötletet, hogy a saját kötetem galériájába belopjak valamit. Banksy ugyanis különböző múzeumokba lopott be tárgyakat, a British Museumba például egy követ, amire rá volt karcolva egy bevásárlókocsit toló ősember. Egy az Etnán készült fotómat így én is betettem egy az utolsó ciklushoz kapcsolódó képként. Mivel nem túl eredeti ötlet egy alteregó, csínján szeretnék vele bánni, de azért azóta is eljátszadozok ezzel finoman.

Utazás

 

– Nyáron Indiában voltál, és ebből az utazásból is születtek versek. Úgy tűnik, a megélt élmény különösen fontos a számodra.
– Erre én is időről időre rájövök. Fontosnak érzem, hogy az itt-és-most benne legyen a versekben. Ezt talán alanyiságnak is nevezhetjük.
– Használható még szerinted az alanyi és a tárgyi költészet megkülönböztetése?
– Számomra igen, de ez szubjektív dolog. Az életrajzközpontú megközelítés nagyon veszélyes dolog, de a ló másik oldalára sem érdemes átesni és az életrajzi elemeket teljesen elkülöníteni az értelmezésből. Az alanyiságnak is vannak különböző fokozatai.
– A kortárs irodalom azon vonulatába szoktak sorolni, amelynek újra van igénye a klasszikus műveltségre. Hogyan látod, ma milyen olvasókra számíthat egy ilyen költészet?
– A magas művészet mindig is egy elit belső magánügye volt, szerintem illuzórikus ennek az ellenkezőjét gondolni. És nem hiszem, hogy nekem kellene megspórolni az olvasóim szellemi erőfeszítéseit. Ugyanakkor látom annak a veszélyét, hogy az a fajta költészet, amelyben túlteng a megidézett műveltséganyag, kulturális hordalékká válhat. De ha mindez szervesen épül be a műbe, akkor az jó.

 

 

– Második éve vagy Szegeden. Otthon érzed már magad?
– Az talán túlzás. Ahhoz képest, hogy a szüleim Szombathely mellett laknak, Szeged rettenetesen messze van. De nagyon jól érzem itt magam, ráadásul ide is nősültem. Inspiráló ez az új környezet, olyan, mintha külföldön lennék, hiszen nagy különbség van az Alföld és a Dunántúl között. Itt sokkal nyitottabbak az emberek.

(Lanczkor Gábor weblapja és blog-galériája elérhető a www.lanczkor.hu és a lanczkor.blogspot.com internetes oldalakon.)