Az eredetileg Bauer Herbert néven Szegeden született Balázs Bélát (1884-1949) nyugodt szívvel nevezhetnénk szellemi polihisztornak, hiszen élete során rendkívül sok műfajban igen termékenyen alkotott. A leginkább talán filmesztétaként, -kritikusként és -rendezőként ismert Balázs Béla azonban verseket, regényeket, meséket, továbbá táncjátékokat is írt.
 |
A tárlat május 26-ig tekinthető meg.
Fotó: Segesvári Csaba
|
A Somogyi-könyvtár előterében rendezett kiállítás életének fontosabb eseményeiről emlékezik meg dokumentumok, könyveinek és írásainak bemutatása, valamint
Bujtor István és
Korniss Péter visszaemlékezései révén. A kiállított tárgyakat magyarázó és Balázs Béla életét bemutató kommentárok kísérik, többek között: „Költészete a szimbolista költészet egy sajátos változata. (…) Ez a magyarázata, hogy szereti a népdal eszközeivel kifejezni magát. Így olykor egy ritka változat jön létre nála: a szimbolikus népdal.” Amint sikerült túllennie
Ady Endre hatásából eredő komplexusain, visszatalált saját hangjához, és később a nagy előd sokra méltatta tehetségét.
Miután doktori címet szerzett, itáliai, párizsi és berlini tanulmánykörutakra ment, majd középiskolai tanárként tevékenykedett. Később könyvtárban dolgozott, ahol több időt szentelhetett munkáinak. 1913-ban katolizált, mivel a zsidó vallásban nem találta meg saját magát, ezt igen fontos mozzanatnak tekintette életében.
Filmelmélettel 1919-es emigrációját követően kezdett foglalkozni, az ő nevéhez fűződik a rendszeres filmkritika megteremtése. 1926-1930 között Németországban élt, ahol gyengéd szálak fűzték
Leni Riefenstahlhoz. A híres-hírhedt rendezőnő több filmjének forgatókönyvét is ő írta; Riefenstahl első filmje, a Kék fény közös munkájuk. 1945-ös hazatéréséig Moszkvában élt, ahol a Filmfőiskola tanára lett; így a magyar, a német és szovjet-orosz kultúra is rendkívül sokat köszönhet munkásságának.
Magyarországra visszatérésének évében Szeged díszpolgárává avatta, majd az általa alapított Filmtudományi Intézet vezetője és a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, de a filmesztétika nemzetközileg elismert tudósaként Prágában és Rómában is tanított vendégelőadóként. Bár 1949-ben Kossuth-díjat kapott,
Lukács Györggyel félreállításával párhuzamosan éles bírálatok érték avantgárd szemlélete miatt, állásait elvesztette, művei nem jelenhettek meg.
A színház megújítójaként is ismert Balázs Béla nemcsak a filmesztétikai elveket dolgozta ki, hanem 1911-ben megírta A kékszakállú herceg vára című misztériumjátékát, amelyből Bartók Béla operát írt, amit a szerző rendezésében mutattak be.
Bartókkal és
Kodállyal igen jó barátságban volt, több közös munkájuk is született. Balázs Béla nevéhez fűződik ezek mellett a Fából faragott királyfi balett (Bartók Béla) és a Valahol Európában film (rendezte:
Radványi Géza).
Filmesztétikai főműve, korábbi színházi és filmkritikáinak átdolgozása, a Látható ember 1925-ben jelent meg. Önéletrajzi regényét, az Álmodó ifjúságot 1945-ben adták ki, 1903-tól vezetett naplójának töredékeit több évtizeddel halála után.
Tiszteletére alapították a Balázs Béla-díjat, amelyet a kulturális miniszter adományoz a filmmel kapcsolatos alkotótevékenységek megbecsülésére és művészi-tudományos teljesítmények elismerésére. A kitüntetést minden évben március 15-én adják át tíz arra érdemes szakembernek.
A Balázs Béla-emlékkiállítás a könyvtár nyitva tartásának idején (hétköznap 9-19, csütörtökön 13-19, szombaton 10-16 óra között), május 26-áig tekinthető meg.
Sz. N.