Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Sze­ge­den élő és ok­ta­tó, mu­zsi­kus­ként nem­zet­kö­zi kar­ri­ert be­fu­tott he­ge­dű­mű­vész­ről már ko­ra gyer­mek­ko­rá­ban ki­de­rült, hogy ab­szo­lút hal­lá­sa van. Ami­kor nő­vé­re zon­go­ráz­ni ta­nult, ő a hang­szer­hez sza­lad­va ka­pás­ból vis­­sza­ját­szot­ta, amit test­vé­re csak hos­­szú gya­kor­lás után sa­já­tí­tott el. Szü­lei be is írat­ták zon­go­ráz­ni, ám a bil­len­tyűs hang­szer nem volt meg­fe­le­lő szá­má­ra: „An­­nyi­ra fe­gyel­mez­he­tet­len vol­tam, hogy nem le­he­tett ve­lem mit kez­de­ni.” Így vé­gül a he­ge­dűt vá­lasz­tot­ta, ám a fo­ci so­ká­ig job­ban ér­de­kel­te, mint a gya­kor­lás. A Bar­tók Bé­la Ze­ne­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ba is csu­pán az utol­só he­lyen vet­ték föl, ott azon­ban ta­lál­ko­zott éle­te egyik meg­ha­tá­ro­zó pe­da­gó­gu­sá­val. „Ál­dott jó ta­ná­rom volt, Bodonyi Ist­ván­nak hív­ják. Most 87 éves, de még min­dig ta­nít. Gya­kor­la­ti­lag min­dent ne­ki kö­szön­he­tek” – em­lék­szik vissza a mű­vész, akit így az aka­dé­mi­á­ra már az el­sők kö­zött ke­rült be.

Legszívesebben romantikus és virtuóz műveket játszik. Fo­tó: S. Cs.

1977-ben a dip­lo­ma mel­lé az Aka­dé­mi­ai Nagy­dí­jat is meg­kap­ja. A vég­zés után a vi­lág kö­rü­li kon­cert­tur­né he­lyett azon­ban az ok­ta­tást vá­laszt­ja. Friss dip­lo­más­ként, hu­szon­há­rom éves ko­rá­ban Sze­ged­re ke­rül. Így már har­minc­ket­te­dik évét töl­ti ok­ta­tó­ként a Ze­ne­mű­vé­sze­ti Kar Ti­sza La­jos kör­úti épü­le­té­ben, éle­te el­ső, s ez idá­ig egyet­len mun­ka­he­lyén.
„Ter­jeng­tek olyan rém­hí­rek, hogy nem ér­de­mes hoz­zám jön­ni ta­nul­ni, mert egy­foly­tá­ban kon­cer­te­zem, de ná­lam óra so­ha nem ma­rad el” – mond­ja Szec­ső­di Fe­renc. „Ha nem va­gyok ide­ha­za, meg­tar­tom az órát más­kor” – te­szi hoz­zá.

„Ta­nít­vá­nya­im Eu­ró­pa min­den or­szá­gá­ban meg­áll­ják a he­lyü­ket” – mu­tat büsz­kén a szo­bá­ja fa­lán füg­gő több­tu­cat­nyi port­ré­ra – „de van, aki Bu­e­nos Ai­res­ben egy ze­ne­kar kon­cert­mes­te­re. Bol­dog, elé­ge­dett em­be­rek”.

Szec­ső­di Fe­renc sze­rint az el­múlt évek­ben elég­gé fel­hí­gult a ha­zai ok­ta­tás: „A het­ve­nes évek ele­jén, ami­kor én jár­tam a konz­iba, bár sok­kal ke­ve­sebb köz­is­me­re­ti óránk volt, a kul­tú­rát va­la­hogy még­is föl tud­tuk szed­ni ma­gunk­ra, s amit kel­lett, meg­ta­nul­tuk. Sok­kal több időnk volt a hang­szer­rel fog­lal­koz­ni, kon­cer­tek­re jár­ni, él­mé­nye­ket gyűj­te­ni. Ma a fi­a­tal mu­zsi­ku­sok agyon van­nak ter­hel­ve, így nem tud­nak an­­nyit fog­lal­koz­ni a ze­né­vel. A tech­ni­kai for­ra­da­lom­nak kö­szön­he­tő­en ma már min­dent meg tud­nak néz­ni az inter­neten, pil­la­na­to­kat alatt lát­hat­nak mu­zsi­ku­so­kat, kon­cer­te­ket. Ez sem jó azon­ban, mert így sa­ját ma­guk nem gon­dol­kod­nak el a meg­ol­dá­son.”

A kö­zel­múlt­ban a mu­zsi­kus éle­té­nek egy fon­tos sza­ka­sza zá­rult le, Kas­sai Ist­ván zon­go­ra­mű­vés­­szel be­fe­jez­ték Hubay Je­nő összes he­ge­dű-zon­go­ra mű­vé­nek föl­vé­te­lét a Hun­ga­ro­ton Clas­sic­nál. A so­ro­zat 1996-ban in­dult, és ős­­szel meg­je­le­nik az utol­só, ti­zen­har­ma­dik cédé is.

NÉVJEGY

Szec­ső­di Fe­renc 1954-ben szü­le­tett Bu­da­pes­ten. Dip­lo­má­ját 1977-ben sze­rez­te meg a Ze­ne­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán Szűcs Mi­hály ta­nít­vá­nya­ként. 1977-től a fő­is­ko­la sze­ge­di ta­go­za­tán ta­nár­se­géd, 1985-től ad­junk­tus, 1990-től do­cens, 1997-től fő­is­ko­lai ta­nár, egye­te­mi ta­ná­ri ki­ne­ve­zé­sét 2000-ben kap­ta meg. 1997-től a Ma­gyar Ze­ne­mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság el­nök­sé­gi tag­ja. 1984-ben Cziffra-ösztöndí­jas. Szá­mos mű­vé­sze­ti el­is­me­rés bir­to­ko­sa: Liszt Fe­renc-díj (1993), Artisjus-díj (1994, 1998, 1999), Wein­er Leó-díj (1997), ér­de­mes mű­vész (2009).

„Ez a tel­je­sít­mény a ma­ga ne­mé­ben vi­lág­csúcs, egy szer­ző­től – Bee­tho­ven­től – Fisch­er Annien­ak van ki­lenc le­me­ze, de ed­dig még sen­ki sem ké­szí­tett en­­nyi cédét egy al­ko­tó mű­ve­i­ből” – árul­ja el a mu­zsi­kus, aki egy­elő­re nem ké­szül újabb le­mez­fel­vé­te­lek­re. „A Ma­gyar Zon­go­rás trió idén ün­nep­li fenn­ál­lá­sá­nak hu­sza­dik év­for­du­ló­ját. Egy éve ját­szom he­ge­dűs­ként az együtte­seben, így mos­tan­ság a ka­ma­ra­ze­ne-iro­da­lom­mal va­gyok el­fog­lal­va.”

F. J.