Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nem érez­tem úgy, hogy a JATE Klub­ban len­nék. Az a kép, ami ki­ala­kult ben­nem „a” JATE-ról, egy­ál­ta­lán nem fért ös­­sze a fe­jem­ben a je­len­le­gi hely­szín­nel. An­nál is in­kább, mert a nem is olyan ré­gen (né­hány hét­vé­gé­re) még a Garabon­cz­iás Bo­ro­zó nagy­ter­mé­nek szá­mí­tó he­lyi­sé­gek­hez sok-­sok em­lék kö­tött, egy-­e­gy ta­va­szi vagy ko­ra nyá­ri es­té­ről. Is­me­rő­sen volt ide­gen, ide­ge­nül volt is­me­rős. A kö­zön­sé­get is ha­son­ló­kép­pen ve­gyes­nek lát­tam. Évek óta is­mert cim­bo­rák, ba­rá­tok és újabb ke­le­tű is­me­ret­sé­gek fur­csa ele­gyet al­kot­tak eb­ben a szo­kat­lan kör­nye­zet­ben. Nyu­godt vol­tam, és ott­hon érez­tem ma­gam.

Barabás Lőrinc és csapata felejthetetlen hangulatot teremtett. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

A min­den szem­pont­ból – meg­ala­ku­lást (2007) és tag­ja­i­nak ko­rát te­kint­ve is – fi­a­tal­nak mond­ha­tó Sheket dal­la­mai szól­tak, ami­kor meg­ér­kez­tünk. A fő­ként ma­gyar nép­ze­nei és klezmer ele­me­ket fel­hasz­ná­ló dal­lam­vi­lág ko­ránt­sem ír­ha­tó le en­­nyi­re egy­sze­rű­en, több nép ze­nei mo­tí­vu­ma­it kü­lön­bö­ző ze­nei meg­ol­dá­sok­kal te­szik egye­di­vé és vál­to­za­tos­sá. A több te­het­ség­ku­ta­tó ver­senyt is ma­ga­biz­to­san meg­nye­rő, de leg­alább­is do­bo­gós együt­tes a Ba­ra­bás Lő­rinc Elek­trik előtt fel­lép­ve mél­tó „han­gu­lat­csi­ná­ló­nak” bi­zo­nyult. Bi­zo­nyos te­kin­tet­ben evi­dens foly­ta­tás kö­vet­ke­zett.
Ön­kén­te­le­nül is han­go­lód­tam az es­té­re, min­den ment ma­gá­tól. Mint­ha ör­vény­be ke­rül­tem vol­na, amely szé­pen las­san­ként egy ze­nei őrü­let­be húz be­le. A pult­nál meg­lát­tam Ba­ra­bás Lő­rinc is­me­rős ar­cát – ami­kor még Bu­da­pes­ten él­tem, nem mes­­sze lak­tunk egy­más­tól. Reg­gel, is­ko­lá­ba me­net gya­kor­ta ös­­sze­ta­lál­koz­tunk, ös­­sze­mo­so­lyog­tunk. Ho­gyan is szo­kás mon­da­ni? Sem­mit nem vál­to­zott.
A Ba­ra­bás Lő­rinc Elek­trik 2005 no­vem­be­ré­ben ala­kult. Az ál­ta­luk ját­szott ze­ne, mond­hat­ni, be­so­rol­ha­tat­lan. Oly­kor szín­tisz­ta dzsessz, más­kor rend­kí­vül po­pu­lá­ris­nak, kö­zért­he­tő­nek tű­nő, slá­ger­gya­nús. Időn­ként egy-­e­gy szá­mon be­lül is vál­to­zik. Szí­nes, vál­to­za­tos – mint egy ka­mé­le­on. Mind­ez döb­be­ne­tes mó­don fért meg egy­más­sal. Rá­adá­sul pá­rat­lan ér­zék­kel vál­ta­nak, nem en­ge­dik el­la­po­sod­ni, ki­is­mer­ni. Még a több­ször hal­lott dal­la­mok is újabb és újabb meg­le­pe­té­sek­kel szol­gál­nak.
Kör­be­néz­tem, mind­ez a hall­ga­tó­ság ar­cán is tük­rö­ző­dött. No­é­mi tel­jes el­ra­gad­ta­tás­ban tán­colt né­ha, mi­köz­ben be­szél­get­tünk. Azon­nal ra­jon­gó lett. Gá­bor­nak in­kább nem tet­szett, mint igen – de úgy tűnt: olyan nap­ja van, hogy bár­mi szól­ha­tott vol­na. Ba­lázs­nak időn­ként fenn­tar­tá­sai vol­tak, az egyik szám­nál tán­col­ni hí­vott, az­tán csak meg­áll­tunk a tö­meg szé­lén. A kö­vet­ke­ző dal egy­ál­ta­lán nem nyer­te el a tet­szé­sét – ar­ra vi­szont má­sok kezd­tek el tán­col­ni – az ek­lek­ti­kus­sá­got mél­tat­ta.
Az Elek­trik el­ső, Ladal (2007-ben megjelent) cí­mű le­me­zét a Trick kö­vet­te; a kon­cert vol­ta­kép­pen en­nek be­mu­ta­tó­ja – Lon­don és Pá­rizs után ha­zánk­ban is. A ze­ne­kar si­ke­rét ek­lek­ti­kus­sá­gá­ban lát­ja az ér­tő kö­zön­ség. A dzsessz, az elekt­ro­ni­kus mo­men­tu­mok, a hipho­pos és reg­gae-s be­té­tek sa­já­tos szí­ne­ze­tű­vé te­szik a nó­tá­kat.
Ne­kem ta­lán még­is az tet­szett a leg­job­ban, hogy olyan volt a ze­ne, ami­lyen­nek én akar­tam. Ha be­szél­get­ni sze­ret­tem vol­na, han­gu­la­tos hát­tér­ze­ne­ként fel-fel­hív­ta ugyan ma­gá­ra a fi­gyel­met, de csak azért, mert egy­sze­rű­en jó volt hall­gat­ni, ho­lott a be­szél­ge­tés­re fi­gyel­tem. Ha azon­ban ki­zá­ró­lag ze­nét akar­tam hall­gat­ni sem kel­tett hi­ány­ér­ze­tet, hogy mi­ért nem a kö­rü­löt­tem lé­vők­kel fog­lal­ko­zom. Sa­já­tos han­gu­lat ala­kult ki a JATE-ban. Egy­szer­re érez­tem ma­gam egy dzsessz­klub­ban, egy disz­kó­ban, egy ká­vé­ház­ban és a szo­bám­ban, a fotel­ban…
El­ár­vul­tunk még­is, ami­kor csend lett. Me­het­né­künk tá­madt. A jól fel­épült, meg­szü­le­tett és önál­ló élet­re kelt Han­gu­lat és Va­rázs szer­te­fosz­lott. To­vább­men­tünk.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta