Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

No­vem­ber 29-én láng lob­bant az el­ső, de­cem­ber 6-án a má­so­dik li­la gyer­tyán is a fo­ga­dal­mi temp­lom előtt ál­ló ha­tal­mas ko­szo­rún. Az ad­ven­ti elő­ké­szü­le­te­ket a Bá­la­szín­ház es­ti prog­ram­jai te­szik ott­ho­nos­sá.

Ad­vent: vá­ra­ko­zás

Az advent ke­resz­tény ün­nep, Jé­zus meg­szü­le­té­sé­nek ün­nep­lé­sé­re, a ka­rá­csony­ra va­ló elő­ké­szü­let. Az Úr­jö­vet­re va­ló vá­ra­ko­zás alatt a hí­vők új­ra és új­ra át­élik az Is­ten el­jö­ve­te­le irán­ti vá­gya­ko­zást és meg­té­rést, egy­re mé­lyeb­ben át­él­ve a Meg­vál­tó kö­ze­le­dé­sét. Az ad­ven­tet (je­len­té­se: ün­ne­pé­lyes meg­ér­ke­zés) szá­mos nép­szo­kás kí­sé­ri, ezek egyi­ke a 19. század közepe óta az ad­ven­ti ko­szo­rú (ősét 1840-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el előszőr), és a raj­ta ta­lál­ha­tó négy gyer­tya meg­gyúj­tá­sa – ezek azt a fényt szim­bo­li­zál­ják, ame­lyet Is­ten Jé­zus­ra a vá­ra­ko­zók­nak ad ka­rá­csony­kor.

Egyedi hangulat a decemberi Dóm téren. Fo­tó: Segesvári Csaba

A gyer­tyák fo­gal­ma­kat, il­let­ve sze­mé­lye­ket-kö­zös­sé­ge­ket is szim­bo­li­zál­nak; az el­ső a hi­tet, il­let­ve Ádá­mot és Évát, akik­nek el­ső­ként ígér­te Is­ten a meg­vál­tást. A má­so­dik gyer­tya a re­mény­re utal, emel­lett a zsi­dó nép­re, akik­nek Is­ten azt ígér­te, a Mes­si­ás kö­zü­lük szár­ma­zik majd. A har­ma­dik a sze­re­te­tet szim­bo­li­zál­ja és Ke­resz­te­lő Szent Já­nost, aki Jé­zus el­jö­ve­tel­ét hir­det­te, és meg­nyi­tot­ta az em­be­rek szí­vét a Meg­vál­tó el­jö­ve­te­lé­re. Az utol­só gyer­tya je­len­té­se az öröm, a Fi­út vi­lág­ra ho­zó Szűz Má­ria jel­ké­pe.

A tél kez­de­te

A te­let szá­mom­ra gyak­ran nem is iga­zán Sze­ged ün­ne­pi fény­ár­ba öl­töz­te­té­se vagy a pi­ros-zöld kis­há­zak fel­buk­ka­ná­sa je­lez­te a Dóm té­ren, ha­nem sok­kal in­kább Eni­kő egy­re tü­rel­met­le­neb­bé vá­ló fel­szó­lí­tá­sai: „Men­jünk ki a Dóm tér­re!”
Őszin­tén szól­va so­sem volt ked­vem el­in­dul­ni – nem sze­re­tem a te­let, és ilyen­kor el­in­dul­ni is sok­kal ne­he­zebb –, az­tán még­is ámul­va for­go­lód­tunk min­den al­ka­lom­mal a vá­sár­fia-áru­sok kö­zött. Ke­zünk­ben egy­re hű­lő for­ralt bor­ral néz­tük a ne­vet­ve fo­gócs­ká­zó gye­re­ke­ket a szal­ma­la­bi­rin­tus­ban, és so­sem mu­lasz­tot­tuk el be­kuk­kan­ta­ni a pá­rás le­ve­gő­jű Bá­la­szín­ház az­na­pi mű­so­rá­ba.
A Bá­la­szín­ház eb­ben az év­ben is min­den es­té­re tar­to­gat va­la­mi iz­gal­mas ese­ményt. Hét­vé­gen­ként el­ső­sor­ban a csa­lá­di prog­ra­mok ke­rül­nek elő­tér­be, me­sék­kel és báb­szín­ház­zal; a hét­köz­nap­okon in­kább a fel­nőt­tek ta­lál­hat­nak ked­vük­re va­lót. A sok nép­ze­nei prog­ram mel­lett több bet­le­hem-elő­adást is lát­ha­tunk, és se sze­ri, se szá­ma a fel­lé­pő együt­te­sek­nek.

Ör­dög­sze­kér

Az 1996-ban ala­pult Ör­dög­sze­kér a ma­gyar kul­tú­rát kép­vi­se­li, a ha­zai fesz­ti­vá­lok és kül­föl­di kul­tu­rá­lis ese­mé­nyek egy­re in­kább el­kép­zel­he­tet­le­nek a kis pi­ros-zöld sát­rak nél­kül.
A ha­zai kéz­mű­ves­sé­get és ipar- és elő­adó-mű­vé­sze­tet fel­ka­ro­ló egye­sü­let a Kár­pát-me­den­cei al­ko­tók mun­kás­sá­gát se­gí­ti, el­ső­sor­ban azo­kat, akik ter­mé­sze­tes alap­anya­go­kat hasz­nál­nak, a ha­gyo­má­nyok meg­őr­zé­sé­vel – még­is a kor­szel­lem­nek, to­váb­bá a prak­ti­kus és esz­té­ti­kai kö­ve­tel­mé­nyek­nek is meg­fe­le­lő­en. En­nek meg­fe­le­lő­en tá­mo­gat­ja a mester­ségbe­mu­tatókat, lát­vány­mű­he­lye­ket és elő­adó-mű­vé­szi pro­duk­ci­ó­kat.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta