Tipikusan olyan filmről van szó, amiről még annak is van valamilyen véleménye, aki nem látta. Nagymértékben megosztja a közönségét, ha másból nem, a besöpört díjak számából fakadóan.
A legtöbb nemtetszést a vége főcím alatti dalolós-táncos jelenet gerjeszti, csak sokan azt felejtik el, hogy Indiával mégiscsak megidézzük kicsit Bollywoodot és a rá jellemző filmkészítést, illetve, ami számomra döntő, hogy miért ne foglalkozzak vele, ez a jelenet már abszolút nem a film része.
Ezenkívül a történet, az ötlet, hogy a legtöbb kultúrában jelen lévő Legyen ön is milliomos című műsor megnyerhető, ha saját életünkben keressük a válaszokat, szerintem jó.
A színészválasztás szempontjából érdekes, hogy a negatív figurák, illetve a gyermekszereplők mennyire túlszárnyalják a főszereplő szerelmespár (Dev Patel Jamal Malikot, Freida Pinto pedig Latikát játssza) alakítását. Az én személyes kedvenceim a Mamant megformáló Ankur Vikal, a műsorvezető Anil Kapoor és a Srinivas őrmestert szerepében feltűnő Saurabh Shukla, akik a főhős szempontjából mind-mind negatív figuráknak tekinthetőek, bár ha azt nézzük, hogy rosszat játszani általában jobb, ez annyira nem meglepő.
A történet szerinti leghálásabb szerep mégis a Jamal testvérét, Salimot alakító Madhur Mittalnak jutott, ugyanis Salim az a karakter, aki a kezdetektől szinte mindig akadályozza pozitív hősünk előmenetelét, ám a legvégére Jamal boldogsága érdekében mégiscsak mártírrá válhat.
A happy end természetesen elkerülhetetlen, elvárt és teljes mértékben kiszámítható, ennek ellenére mégis végig izgulni tudtam, és feszültség volt bennem, hogy úgy lesz-e, ahogy lennie kell.
A film esetében a legtöbb dicséret azonban a zenének jár, ez felülmúl minden vizuális megoldást vagy színészi alakítást.
Gettó milliomos – színes, feliratos angol-amerikai filmdráma, 120 perc, 2008. Rendezte: Danny Boyle.
Petró Julianna