Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Száz­szor­szép Gyer­mek­ház szer­vez­te ese­mény is­mét nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­dett: nem­csak né­zők lá­to­gat­tak el szép szám­ban a Hor­váth Mi­hály ut­cá­ba, ha­nem a je­lent­ke­zők is igen so­kan vol­tak. A ver­seny­ző gye­re­kek élet­ko­ra, a pro­duk­ci­ók té­má­ja, stí­lu­sa és elő­adás­mód­ja igen kü­lön­bö­ző volt, de a szín­vo­nal­ra még­sem le­he­tett pa­nasz­kod­ni: a cso­por­tok va­ló­ban ki­tet­tek ma­gu­kért.

Több mint negyven csoport lépett fel. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Ked­den, szer­dán és csü­tör­tök dél­előtt úgy­ne­ve­zett be­mu­ta­tó elő­adá­so­kon lé­pett fel a több mint negy­ven cso­port, hogy kö­zü­lük a leg­job­bak ke­rül­je­nek be a csü­tör­tök dél­utá­ni gá­la­mű­sor­ra. A ní­vós szak­mai zsű­rit Né­meth Il­di­kó Ha­ran­go­zó-dí­jas tánc­pe­da­gó­gus, ko­re­og­rá­fus, Csaszt­van And­rás, az Örök­ség Gyer­mek Nép­mű­vé­sze­ti Egye­sü­let el­nö­ke és Szilágyi Zsolt ko­re­og­rá­fus, et­nog­rá­fus, a Nyír­egy­há­zi Mű­vé­sze­ti Kö­zép­is­ko­la tánc­mű­vé­sze­ti ta­go­za­tá­nak ve­ze­tő­je al­kot­ta.
A Csong­rád me­gyei és a vaj­da­sá­gi cso­por­tok rész­vé­te­lé­vel meg­tar­tott ver­se­nyen gyer­mek­já­té­ko­kat be­mu­ta­tó ko­re­og­rá­fi­ák­tól az egé­szen ko­moly szak­mai – nem­csak tán­cos, éne­kes, ha­nem ese­ten­ként szí­né­szi – fel­ké­szü­lést is igény­lő pro­duk­ci­ó­kig min­dent lát­ha­tott az ér­dek­lő­dő kö­zön­ség. Táj­egy­sé­gek­ben is vál­to­za­tos­nak bi­zo­nyult a mű­sor: no­ha per­sze a ki­csik leg­na­gyobb rész­ben dél-al­föl­di já­té­ko­kat, tán­co­kat mu­tat­tak be, a na­gyob­bacs­kák már szat­má­ri, me­ző­sé­gi, mold­vai, gyime­si és szla­vó­ni­ai ko­re­og­rá­fi­ák­kal lép­tek szín­pad­ra.
A ren­dez­vé­nyen a vá­ros­ban mű­kö­dő Dr. Mar­tin Györ­gy Alap­fo­kú Mű­vé­szet­ok­ta­tá­si In­téz­mény és a Sze­ged Tánc­együt­tes cso­port­jai is jól sze­re­pel­tek: a gá­lá­ra be­ju­tott a Sze­ged Tánc­együt­tes Zsen­di­ce cso­port­ja szla­vó­ni­ai lány­tánc­cal, az előb­bit kép­vi­se­lő Kerepetye cso­port mold­vai pro­duk­ci­ó­ja pe­dig a Ván­dor­dí­jat, az­az a leg­jobb­nak já­ró el­is­me­rést ér­de­mel­te ki a Csong­rád me­gyei cso­por­tok kö­zött.
A csü­tör­tö­kön dél­után négy­kor kez­dő­dő gá­lán az ar­ra ér­de­mes­nek tar­tott ti­zen­hat cso­port mu­tat­hat­ta meg, amit tud. Egy kis ko­boz­mu­zsi­ká­val tör­té­nő rá­han­go­ló­dás után Gyüdi Sán­dor, a Sze­ge­di Nem­ze­ti Szín­ház fő­igaz­ga­tó­ja nyi­tot­ta meg a mű­sort, aki, mint mond­ta, szü­lő­ként ma­ga is „benn­fen­tes” cso­dá­ló­ja a nép­tán­co­sok­nak.
A meg­nyi­tó­be­széd­ben el­hang­zott sza­vak­kal az, amit a fi­a­ta­lok tán­cuk­kal mond­tak el: ha­gyo­má­nya­ink él­he­tő és él­tet­he­tő ha­gyo­má­nyok – mi más bi­zo­nyí­ta­ná ezt job­ban, mint az, hogy az új ge­ne­rá­ci­ók év­ről év­re lel­ke­sen és nagy szám­ban kap­cso­lód­nak be a kü­lön­bö­ző tánc­együt­te­sek mun­ká­já­ba.
Hogy en­nek a fá­ra­do­zás­nak meg­van a gyü­möl­cse, azt min­den­ki lát­hat­ta há­rom na­pon ke­resz­tül a sze­ge­di Kis­szín­ház szín­pa­dán.

T. I.