Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A JGYPK több mint száz éve áll a ta­nár­kép­zés szol­gá­la­tá­ban. Ez az idő alatt több­ször volt kény­te­len meg­újul­ni, át- és be­ala­kul­ni: a ko­ráb­ban fő­is­ko­la­ként mű­kö­dő in­téz­mény 2006 óta Ju­hász Gyu­la Pe­da­gó­gus­kép­ző Kar­ként mű­kö­dik az SZTE-n. Ez az év per­sze nem­csak név­vál­to­zást ho­zott ma­gá­val: ek­kor kezd­te el fel­ső­ok­ta­tá­si ta­nul­má­nya­it az el­ső „bo­lo­gnai” év­fo­lyam (ők idén fog­ják meg­sze­rez­ni alap­dip­lo­má­ju­kat). A pár­hu­za­mos­ság meg­szün­te­té­se ér­de­ké­ben, hogy ne foly­jon az egye­te­men ugyan­olyan szak­em­be­rek egy­ide­jű kép­zé­se, a há­rom­éves alap­kép­zé­se­i­ket a leg­több eset­ben a Böl­csé­szet- és a Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi és In­for­ma­ti­kai Kar vet­te át.
Ez ter­mé­sze­te­sen kü­lö­nö­sen azo­kat a tan­szé­ke­ket, szak­cso­por­to­kat érin­tet­te ér­zé­ke­nyen, ame­lyek hely­ze­te kü­lön­bö­ző okok mi­att amúgy is bi­zony­ta­lan­ná vált.

A mai hallgatók között reneszánszát éli az orosz nyelv.

A rend­szer­vál­tás után Ma­gyar­or­szá­gon meg­szűnt az orosz nyelv kö­te­le­ző ok­ta­tá­sa, ezért egy­re in­kább csap­pant azok­nak a fi­a­ta­lok­nak is a szá­ma, akik orosz­nyelv-ta­ná­ri szak­ra je­lent­kez­tek – 1998-ban már csak egyet­len fel­vett hall­ga­tó volt. Ek­kor­ra már nyil­ván­va­ló­vá vált: ha a JGYTF orosz tan­széke nem változtat a hoz­zá­ál­lá­sán, ön­nön fenn­ál­lá­sát ve­szé­lyez­te­ti.
„Ami­kor vál­ság­ba ke­rült itt­hon az orosz nyelv ok­ta­tá­sa, kör­le­ve­le­ket ír­tunk a kö­zép­is­ko­lák­ba, és igye­kez­tünk meg­győz­ni a ta­ná­ro­kat, szü­lő­ket, fel­vé­te­li­ző­ket, hogy nem sza­bad ös­­sze­ke­ver­ni az aktuálpoli­tikát a nyelv­vel és a kul­tú­rá­val” – me­sé­li Györke Zol­tán, a JGYPK Mo­dern Nyel­vek és Kul­tú­rák Tan­szék orosz szak­cso­port­já­nak ve­ze­tő­je. „Ki­har­col­tuk a mi­nisz­té­ri­um­nál, hogy ki­ve­gyék a nagy nyel­vek kö­zül az oroszt, és 'el­por­tugálosít­tat­tuk' – va­gyis el­ér­tük, hogy olyan ki­sebb nyelv­ként ke­zel­jék, mint ami­lyen a szer­b, a szlo­vén, a ro­mán vagy a por­tu­gál. Így a fel­vé­te­li vizs­gá­kat ma­gyar nyel­ven tart­hat­tuk, és a kép­zés­ben nul­lá­ról is el le­he­tett in­dul­ni.”
A kép­zé­si prog­ra­mot új­ra ki kel­lett dol­goz­ni, hogy meg­fe­lel­jen az újabb kö­ve­tel­mé­nyek­nek – pél­dá­ul jó­val hang­sú­lyo­sabb lett ma­gá­nak a nyelv­nek az ok­ta­tá­sa. Az újí­tá­sok ered­mé­nye lát­vá­nyos volt: 1999-ben több mint szá­zan je­lent­kez­tek a szak­ra. Alig telt el azon­ban hat év, és a tan­szék éle­té­ben is­mét ne­héz idő­szak kö­vet­ke­zett: a több­cik­lu­sú kép­zés be­ve­ze­té­sé­vel majd­hogy­nem fe­les­le­ges­sé vált a mű­kö­dé­se. Is­mét idő­ben kel­lett lép­ni: a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Kar­ral együtt­mű­kö­dés­ben az orosz alap­szak­hoz kap­cso­ló­dó spe­cial­izá­ciók, emel­lett pe­dig kü­lön­bö­ző fel­ső­fo­kú szak­kép­zé­sek in­dí­tá­sát vál­lal­ták. Előb­bi­ek az üz­le­ti nyel­vű szak­re­fe­rens és az orosz nyel­vű ide­gen­ve­ze­tő, utób­bi­ak a kül­gaz­da­sá­gi üz­let­kö­tő és a rek­lám­me­ne­dzser.
Mint ar­ra Györke Zol­tán rá­vi­lá­gí­tott, a spe­cial­izá­ciók azért bír­nak ak­ko­ra fon­tos­ság­gal, mert a bo­lo­gnai fo­lya­mat el­ső há­rom éve után dip­lo­ma ugyan lesz a hall­ga­tók ke­zé­ben, de szak­ma nem – az alap­dip­lo­má­juk­hoz szük­sé­ges ál­lam­vizs­ga le­té­te­lé­vel nem kap­ják meg a kö­zép­fo­kú nyelv­vizs­gát.
Ha azon­ban el­vég­zik az üz­le­ti nyel­vi vagy az ide­gen­ve­ze­tői kép­zést, már­is lesz a mun­ka­erő­pi­a­con is hasz­nál­ha­tó pa­pír­juk. Aki pe­dig úgy gon­dol­ja, hogy mind­ez csak ak­kor len­ne igaz, ha nyu­ga­ti nyel­vek­ről len­ne szó, az na­gyon té­ved.

Ami­kor úgy dön­tött az orosz nyel­vet ok­ta­tók sze­ge­di cso­port­ja, nem hagy­ja, hogy el­sik­kad­jon en­nek a nyelv­nek a ta­ní­tá­sa Ma­gyar­or­szá­gon, ta­lán nem is sej­tet­te, hogy a tör­té­ne­lem mi­lyen mér­ték­ben fog­ja őket iga­zol­ni.
„Mi tisz­tá­ban vol­tunk ak­kor is, és va­gyunk most is Orosz­or­szág hely­ze­té­vel, kul­tu­rá­lis ér­té­ke­i­vel, gaz­da­sá­gi ere­jé­vel” – így a szak­cso­port­ve­ze­tő. „Is­mer­jük az orosz tör­té­nel­met, va­ló­sá­got és po­li­ti­kát, és tud­juk, hogy nem sza­bad le­ír­ni sem ezt az or­szá­got, sem a nyel­vet, sem a kul­tú­rát.” Úgy vé­li, Ma­gyar­or­szág­nak az az ér­de­ke, hogy ki­hasz­nál­ja azt, hogy is­me­ri az orosz kul­tú­rát, gaz­da­sá­got, gon­dol­ko­dás­mó­dot.
Hogy ez nem csak az ő ál­lás­pont­ja, az ab­ból is ki­tű­nik, hogy az orosz nyelv iránt egy­re in­kább nőtt itt­hon is az ér­dek­lő­dés. „A hall­ga­tó­ink előnyt él­vez­nek az olyan mun­ka­he­lye­ken – fő­leg a gaz­da­sá­gi és ban­ki szfé­rá­ban –, ahol szük­sé­ges az orosz nyelv­tu­dás” – mond­ja Mano­va Nagyezs­da Dimitri­jev­na, aki hos­­szú évek óta lek­tor a JGYPK-n. „A má­sik jel ar­ra, hogy új­ra fel­fi­gyel­tek Ma­gyar­or­szá­gon is er­re a nyelv­re és kul­tú­rá­ra, az az pél­dá­ul, hogy az Orosz Kul­tu­rá­lis Köz­pont ál­tal meg­hir­de­tett nyelv­kur­zu­sok­ra, ame­lyek né­hány éve in­dul­tak el, min­dig igen so­kan je­lent­kez­nek” – te­szi hoz­zá.

Hogy mit hoz az el­kö­vet­ke­ző idő­szak a szak­cso­port, a tan­szék vagy a kar éle­té­ben, az rej­tély. Dim­itri­jev­na mo­so­lyog, és azt mond­ja: ez már nem az ő ha­tás­kö­re. Györke Zol­tán úgy vé­li, ez sok­té­nye­zős kér­dés: tud­nak-e pi­ac­ké­pes sza­ko­kat in­dí­ta­ni, ami biz­to­sít­ja a kar és a kü­lön­bö­ző tan­szé­kek fenn­ma­ra­dá­sát; mik lesz­nek a hall­ga­tói igé­nyek, mi lesz majd a ta­nár­kép­zés­ben az ő sze­re­pük: „Ad­dig tu­dunk mű­köd­ni, amíg a ki­sebb egy­sé­gek szak­mai önál­ló­sá­ga meg­ma­rad, és amíg lát­juk a mun­kánk­nak az ér­té­két és ér­tel­mét.”