A története alapján a hollywoodi filmek között is abszolút megállná a helyét, de szerencsére ez a film nem ott készült el. És hogy miért pont ennél a filmnél fontos az, hogy hol készült el? A lényeg és egyben az, ami miatt jó ez a film, az az, hogy az egyértelműen bekövetkező happy endes megoldás ellenére mégsem idegen. Ez azt jelenti, hogy a közeg, az emberek, az események tényleg belőlünk mutatnak, nekünk adnak valamit. Ellentétben például több magyar filmmel, ami egy az egyben lemásolja a tipikus romantikus vígjátékokat, és nem értik, hogy miért nem lett igazán sikeres. Pont ezért, kérem szépen, mert nem mi vagyunk, nem Európa, nem a mi kultúrkörünk lenyomatai.
Ezzel szemben ebben a filmben, ami egyébként magyar közreműködéssel is készült, igenis személyesnek hat annak a családnak a története, aki kénytelen disszidálni ilyen és ilyen okokból, az a család, mely aztán a jólétet megtalálva mégiscsak szétesik, az a család, ahol a nagypapa egy játékon keresztül képes megértetni, hogyan is működnek a dolgok a világban.
A történet lényege, hogy egy tragikusan végződő baleset után a Bulgáriából Németországba kivándorolt családból csak a fiú marad életben, aki azonban nem emlékszik semmire a baleset előttről. Ekkor aztán unokája segítségére siet a modern gyógyászat eszközeit szkeptikusan kezelő mindig bölcs nagypapa figura. Így indulnak ők ketten haza Bulgáriába egy tandem segítségével, hogy az út alatt aztán újra visszatérjenek a gyermekkor emlékei, és a nézők előtt is feltáruljon egy teljesen egyszerű hétköznapi család története.
A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik – színes feliratos bolgár-német-szlovák-magyar filmdráma, 105 perc, 2008. Rendezte: Stephan Komandarev.
Petró Julianna
Kultúra ,