Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

VitaMin címmel indított kritikai beszélgetéssorozatot a Grand Café. A vitaesteken állandó résztvevők – Darabos Enikő és Szilasi László irodalmárok, valamint Erdélyi Ágnes, a Grand Café vezetője – és egy-egy meghívott vendég beszélgetnek regényekről, drámákról. A Gaborják Ádám vezette estek sorát Grecsó Krisztián Tánciskola című könyvének megvitatása nyitotta szeptember 17-én.

A VitaMin – több helyütt olvasható hitvallása szerint – nem csupán a szakmai diskurzust kívánja elmélyíteni, hanem a szélesebb olvasóközönség felé is nyitni próbál. Ki tudja, mindezt erősíti vagy inkább gyengíti a tény, hogy a beszélgetések irodalmi rendezvényekhez képest szokatlanul későn, este 9 órakor kezdődnek. Ám e célkitűzés szempontjából is érdekes, hogy az első vitára bocsátott szöveg egy ismert és elismert irodalmi tehetség ellentmondásos kritikai megítélésű regénye, amely mégis erős médiavisszhanggal és viszonylag széles olvasottsággal bír. Kicsit meg is ijedhetünk a nézőközönségben ülve, mikor elég hamar kiderül: a Mikola Gyöngyivel kiegészült VitaMin-törzsgárda tagjainak egybehangzó véleménye szerint nem jó könyv a Tánciskola. Vajon hogyan lehet vita, ha a vitázó felek az alapvető dolgokban egyetértenek? Vagy csak így lehet igazán?

Hiszen bár a Tánciskola elhibázottságát, közhelyszerűségét illetően egyetértenek a résztvevők, mégsem gondolják teljesen ugyanazt. Erdélyi Ágnes például bár csalódásnak ítéli az új regénnyel való találkozását, mégis beismeri: megható az az igyekezet, ahogy Grecsó egy kétely nélküli világ keresésének ívébe, sajátos fejlődéstörténetbe kívánja helyezni prózaköteteit. Szilasi László szerint is a Tánciskola egy tehetséges szerző elhibázott könyve, akinek tehetségét az is mutatja, hogy a bemutatni kívánt vidék, falu rajza a szerző tárcáiban remek módon ábrázolt. Mégis Szilasi talán a legpesszimistább a résztvevők közül, amikor bevallja: bár a figyelmes elemzés mindig találhat értékeket, ez a szöveg nem feltétlenül veszi rá arra, hogy sokáig nézze, hogy megmentse azt.

A legizgalmasabb kérdésfeltevés azonban Mikola Gyöngyié: őt nem a kudarc érdekli, hanem az, hogy vajon mi van a kudarc mögött. A Tánciskola ugyanis egy a provincializmus ellen menekülő fiatalember története, miközben a regény mintha épp az általa elítélt provincializmust írná újra.

Mindebből egyenesen következik egy nézői hozzászólás: nem lehet, hogy Grecsó regénye épp azért béna, hogy ezt a vidékiséget bemutassa? Darabos Enikő szerint mindezt a szöveg finomkodó allűrjei vonnák kétségbe, hiszen Grecsó mintha két – egy „polgári” és egy „vidéki” – elbeszélői hagyományt próbálna – sikertelenül – ötvözni. Darabos vitatkozói hozzáállását azonban az is igen szimpatikussá teszi, hogy láthatólag mindig igyekszik összegezni és megfogalmazni a közösen vállalható tapasztalatokat és véleményeket – és mi más feladata is lehetne az igazi vitának.

Aki kíváncsi a válaszra, látogasson el a VitaMin valamelyik következő estjére: október 1-jén Dragomán György Fehér király, október 21-én Kiss Judit Ágnes A keresztanya, november 5-én Závada Pál Idegen testünk, november 12-én Schein Gábor Bolondok tornya, december 3-án pedig Térey János Asztalizenecímű műve kerül terítékre.