Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Közös albuma jelent meg Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet festőművészeknek: a Szüts–Vojnich című album azonban nem csupán azért különleges, mert a művészházaspár eddigi festményeinek átfogó válogatását nyújtja, hanem mert a benne található képekkel különleges párbeszédbe lépnek az azokat kísérő esszék, versek, kiállításmegnyitó szövegek. Az album komplexitását erősíti az ahhoz kapcsolódó szegedi kiállítás is, amit Darvasi László nyitott meg, és amit október és november folyamán Parti Nagy Lajos, Szilágyi Ákos, Tóth Krisztina és Závada Pál felolvasásai, verses tárlatvezetései is kísérni fognak.

 

 

Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós a megnyitón. Fotó: S. Cs.

 

 

„Sugár András keresett meg minket a Scolar kiadótól azzal az ötlettel, hogy csináljunk egy albumot, amelyben lenne egy válogatás az íróbarátainknak a képeinkről írt szövegeiből is” – tudtuk meg Szüts Miklóstól. „Egy olyan új mű lett így ez a kötet, amelyben a szövegek természetesen rokoni kapcsolatban állnak például Bán Zsófia vagy Esterházy Péter életművével, miközben rokoni kapcsolatban állnak a mi életműveinkkel is.”
„A szövegek szoros összefüggésben vannak a képekkel” – vallja Vojnich Erzsébet a Parti Nagy Lajos által szerkesztett albumról. „Ha például egy bizonyos kiállításmegnyitón hangzott el egy író szövege, akkor lehetőség szerint az akkori képek vannak a szöveg mellé rakva.”
Az albumban így huszonegy szerző – köztük Bodor Ádám, György Péter, Rakovszky Zsuzsa vagy Spiró György – írásai kísérik Szüts és Vojnich sajátos hangulatú képeit. Az írásokból öt – Esterházy Péter és Darvasi László kötetnyitó írásai valamint Bán Zsófia kisesszéje és Szabó T. Anna két verse – elsőközlésként.

 

„A könyv egyik jelentősége, hogy megpróbálja megszüntetni a külön való gondolkodást a különböző médiumokról” – állítja Bán Zsófia irodalomtörténész, a kiállítás kurátora. „Ellenébe megy annak a gondolkodásnak, hogy nincs átjárás képek és szövegek között. Egyik sem a másik illusztrációja, ugyanakkor mégis átsegíti a nézőt vagy az olvasót a két médium közötti kis hídon. Fontos, hogy legyenek ilyen művek, mint ez a könyv, vagy egy ilyen alkalom, mint ez a kiállítás, ami pedig a két művész között teremt hidat.”
„Tragikus, hogy mennyire nincs átjárás a művészetek között” – teszi hozzá immár Szüts Miklós. „Láttam például, hogy elsőrangú magyar muzsikusok lakásában milyen rémisztő képek lógnak. Pedig úgy gondolná az ember, hogy ha valaki egy műfajban kiváló, akkor más művészeti ágakat is megért. De semmit nem hall belőle, ha nem ismeri a nyelvét.”
„Ez már az általános iskolában elkezdődő oktatás kérdése” – összegez Bán Zsófia. „Az embereket inkább oktatják arra, hogy megértsenek egy szöveget, minthogy megértsenek egy képet. Pedig azt mondják, hogy az oktatásnak a készségek elsajátítása felé kellene haladni az ismeretanyag átadása helyett. Ezekhez a készségekhez tartozik a művészet értése is.”

 

 

Az albumban található írásokat olvasva két jelenségre is figyelmesek lehetünk: az egyik a szerzők odaforduló figyelmessége a képek felé, a másik, hogy milyen gyakran az idő múlásának módja felől próbálják megragadni, megfejteni az erős atmoszférájú festményeket. Mindezzel érdekesen függhet öszsze, hogy a házaspár a leggyakrabban fotók alapján készíti a festményeit. „A fotók talán a motívumok keresésének eszközei” – állítja Bán Zsófia. „Ezek a választott motívumok hozzák magukkal ezt az időbeliséget. Ahhoz pedig szem kell és tehetség, hogy valaki ezt a való világban észrevegye, majd létrehozzon belőle valamit.”