Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A fent em­lí­tett vá­ros ter­mé­sze­te­sen Sze­ged, az Ügye­le­tes Emlék­men­tők pe­dig nem má­sok, mint a sze­ge­di super 8-as moz­ga­lom tag­jai. ők azok, akik el­ha­tá­roz­ták, hogy fel­ku­tat­ják és ar­chi­vál­ják azo­kat a pro­fes­­szi­o­ná­lis és ama­tőr fil­me­ket, ame­lyek eb­ben a '60-'80-as évek­ben rop­pant nép­sze­rű kes­keny­film-for­má­tum­ban ké­szül­tek. Más­részt cé­lul tűz­ték ki, hogy nép­sze­rű­sí­tik a super 8-kultúrát, és vé­gül, de nem utol­só­sor­ban, mi­vel a ko­ráb­bi film­ké­szí­té­si tech­ni­kák ma­nap­ság re­ne­szán­szu­kat élik, a kor­társ irány­vo­na­lat kép­vi­sel­ve to­vább­kép­zé­se­ket, fesz­ti­vá­lo­kat, ver­se­nye­ket ren­dez­nek.
2002 ta­va­szán meg is tar­tot­ták az el­ső Super 8 mm fesz­ti­vált, amely az ak­kor egy­na­pos ren­dezvény­ből majd' egy he­tes kul­tu­rá­lis ese­mén­­nyé nőt­te ki ma­gát. A tech­ni­ka egy­re nö­vek­vő nép­sze­rű­ség­ét, a prog­ra­mok sok­szí­nű­sé­gét és az egye­tem nyi­tott­sá­gát is bi­zo­nyít­ja, hogy ta­valy óta az SZTE is ré­sze­se en­nek a prog­ram­so­ro­zat­nak. Idén a fesz­ti­vál hi­va­ta­los kez­de­te előt­ti na­pon – úgy is mond­hat­nánk, a nul­la­di­kon – a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Kar au­di­tó­ri­um ma­xi­mum ter­mé­ben elő­adás és sze­mi­ná­ri­um volt a film­el­mé­let sza­kos hall­ga­tók­nak. Már az­nap es­te ki­él­het­te kre­a­ti­vi­tá­sát az, akit meg­fo­gott az ana­lóg film­ké­szí­tés: a Grand Caféban meg­ren­de­zett Super 8 MŰ-hely­ben min­den­ki ka­pott ka­me­rát és fil­met, hogy a fesz­ti­vál ide­je alatt le­for­gat­has­sa sa­ját há­rom­per­ces al­ko­tá­sát.

Rózsa Péter főszervező egy super 8-as kamerával. Fo­tó: Gémes S.

Az ün­ne­pi meg­nyi­tó­ra szep­tem­ber 9-én es­te ke­rült sor a ré­gi zsi­na­gó­gá­ban. Ró­zsa Pé­ter, a fő-szervezők egyi­ke nyi­tot­ta meg szí­nes­nek ígér­ke­ző nyi­tó per­for­mance-ot és kon­certkol­lázst.
Az el­ső részt, a lát­vá­nyos di­vat-va­ri­e­tét a Super 8-as Ak­ro­ba­ta­cso­port ad­ta elő, a super 8-as ka­me­rák tör­té­ne­ti fej­lő­dé­sét show-mű­sor­sze­rű kön­tös­be búj­tat­va. A per­form­ance egyút­tal ki is gú­nyol­ta a ki­fu­tók vi­lá­gát, amely­ben azt, hogy mi az ér­ték, a di­vat­dik­tá­to­rok szab­ják meg, ne­kik pe­dig a „va­zal­lus­ként csa­ho­ló és vo­nyí­tó mé­dia ad mas­­szív tá­mo­ga­tást” – ol­vas­hat­juk az is­mer­te­tőn.
Az est má­so­dik té­te­le, amely a Szív­dob­ba­nás­ok cí­met vi­sel­te, af­ri­kai do­bo­sok imp­ro­vi­zá­ci­ó­ja volt, mi­köz­ben a hát­tér­ben super 8-as film­rész­le­te­ket ve­tí­tet­tek. A rit­mi­kus, hol erő­sö­dő, hol gyen­gü­lő do­bo­lás – ta­lán szán­dé­ko­san – nem volt össz­hang­ban a ve­tí­tett ké­pek­kel, konk­rét ér­te­lem he­lyett a né­zők a sza­bad as­­szo­ci­á­ció le­he­tő­sé­gét kap­ták a kö­zel tízper­ces „mű­sor­szám” alat­t. Az ezt kö­ve­tő szü­net­ben – amit a szer­ve­zők há­zi sütis bü­fé­vel igye­kez­tek csa­lá­di­a­sab­bá ten­ni – so­kan úgy dön­töt­tek, hogy az imp­ro­vi­zá­ci­ós es­tet nem vár­ják meg, így az est má­so­dik fe­le igen gyér nézőközön­ség előtt zaj­lott. A külön­böző za­jok­kal, zö­re­jek­kel, elekt­ro­ni­kus ze­né­vel rög­tön­ző mű­vé­szek kö­zel más­fél órás előadásá­nak vé­gét csak a leg­ki­tar­tób­bak vár­ták meg.
A fesz­ti­vál szé­le­sebb ré­te­get meg­szó­lí­tó prog­ra­mo­kat is tar­tal­ma­zott: csü­tör­tök es­te a Ram­bling Blu­es Trio adott kon­cer­tet a Jazz Kocs­má­ban, a pén­tek es­te pe­dig a már ha­gyo­má­nyos­sá vált Ba­nán­köz­tár­sa­ság Par­tyé volt a Pi­ros Úszó­há­zon (ez volt az egyet­len be­lé­pős prog­ram).
A szer­ve­zők az idei ren­dez­vény­so­ro­za­ton is ki­tet­tek ma­gu­kért. Amel­lett, hogy cél­ki­tű­zés volt, hogy is­mét újabb ré­te­gek­kel is­mer­tes­sék meg a super 8-kultúrát, igye­kez­tek olyan prog­ra­mo­kat ki­ta­lál­ni, ame­lyek mél­tó­ak az ün­ne­pi, nyol­ca­dik al­ka­lom­hoz. „Mi nem a ti­ze­dik fesz­ti­vált te­kint­jük ün­ne­pi­nek, ha­nem a nyol­ca­di­kat, ér­te­lem­sze­rű­en” – hang­zott el a meg­nyi­tón. „Szá­munk­ra ez egy na­gyon fon­tos év.”
Nem mind­egy ne­kik. Még ak­kor sem, ha a fesz­ti­vál mot­tó­ja idén az volt: „Ne­ked 1 és 0, ne­kem (su­per) 8”.

Tóth Ilo­na