2019. december 11., szerda English version
Archívum  --  2009  --  7. szám - 2009. április 27.  --  Kultúra
Ope­rett, ka­lóz, ka­land?
Címkék: Kultúra

Kön­­nyed, szó­ra­koz­ta­tó elő­adás­ra szá­mít­hat az, aki meg­né­zi William Scwenck Gilbert és Arthur Sul­li­van szer­ző­pá­ro­sá­nak Ka­lóz­ka­land cí­mű ope­rett­jét a Sze­ge­di Nem­ze­ti Szín­ház­ban.
Kön­­nyed, mert ope­rett, az­az ze­nés, mó­kás, ki­kap­csol. Szó­ra­koz­ta­tó, mert a tör­té­net min­den kor­osz­tály szá­má­ra ért­he­tő és ér­té­kel­he­tő, ezen­kí­vül a ma­gyar for­dí­tás Var­ró Dá­ni­el mun­ká­ja, aki­nek mun­kás­sá­gát ha is­mer­jük, tud­juk, hogy a hu­mor ér­de­ké­ben nem res­tell el­ső­re ta­lán ször­nyű­nek hang­zó, di­rekt rí­me­ket hasz­nál­ni, hi­szen a vicc ma­ga leg­több­ször ezek­ben az erő­tel­je­sen meg­konst­ru­ált szán­dé­kos rím­párokban rej­lik.
Ma­ga a mű az an­gol­szász kul­túr­kör­ben hi­he­tet­len si­ke­rek­nek ör­vend, a Broad­wayn több mint 700 elő­adást élt meg, és még film­re is adap­tál­ták Kevin Kline és Angela Lans­bury fő­sze­rep­lé­sé­vel.
A sze­ge­di elő­adás ren­de­ző­je Almási-Tóth And­rás, a főbb sze­re­pe­ket ket­tős sze­rep­osz­tás­ban játs­­szák, a fő­sze­rep­lő Fred­er­ic sze­re­pé­ben pél­dá­ul Fej­szés At­ti­la és Lász­ló Bol­di­zsár lát­ha­tó.
A tör­té­net nem túl bo­nyo­lult, Fred­er­icből egy „ap­ró vé­let­len” foly­tán se­géd­ka­la­uz he­lyett ka­lóz­se­géd lesz, s ezek után már csak azon a prob­lé­mán kell túl­jut­ni, hogy ha szö­kő­év­ben szü­le­tik, ak­kor ho­gyan is szá­mí­tó­dik hi­va­ta­lo­san a szü­le­tés­nap­ja, az­az mi­kor hagy­hat­ja el az ál­ta­la nem túl­sá­go­san ked­velt ka­lóz­csa­pa­tot. Mert az a kér­dés ter­mé­sze­te­sen fel sem me­rül, hogy vé­gül el­nye­ri-e az áhí­tott nő ke­zét, avagy sem.
Az egy­sze­rű­sé­get és a leg­fon­to­sabb szem­pon­tot (a szó­ra­koz­ta­tást) a dísz­let szin­te vég­le­te­kig fo­ko­zott sti­li­zált­sá­ga és me­se­sze­rű­sé­ge is mind job­ban alá­tá­maszt­ja, meg­tá­mo­gat­ja, ha úgy tet­szik.
En­nél az elő­adás­nál ne vár­junk nagy drá­mai ala­kí­tá­so­kat, in­kább örül­jünk an­nak, hogy a da­ra­bot ját­szó szí­né­szek is lát­ha­tó­an él­ve­zik a kön­­nyed­sé­get, bo­hóc­ko­dást.
Vi­szont az, aki ros­­szul van a gyer­me­ki­es, oly­kor gyer­me­teg tör­té­ne­tek­től, ze­né­től, szín­há­zi elő­adás­tól, in­kább ne er­re a da­rab­ra vált­son je­gyet.

Petró Ju­li­an­na

Bezár