Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ryan Bing­ham mun­ká­ja ab­ból áll, hogy em­be­re­ket rúg­jon ki. Ép­pen ezért a fér­fi éle­té­nek nagy ré­szét rep­te­re­ken és szál­lo­dák­ban töl­ti, és ez ne­ki pont így a jó. Leg­alább­is ezt gon­dol­ja ad­dig, amíg meg nem je­len­nek olyan fi­gu­rák az éle­té­ben, akik meg­bil­len­tik a fér­fi ed­dig tö­ké­le­te­sen mü­kö­dő rend­sze­rét. Egy­részt a cég­hez új mun­ka­erő ér­ke­zik Natal­ie sze­mé­lyé­ben, aki a fi­a­ta­lok lel­ke­se­dé­sé­vel pró­bál­ja meg­re­for­mál­ni az ed­di­gi rend­szert, az­az ahe­lyett, hogy a dol­go­zók ke­resz­tül-ka­sul re­pül­je­nek az Egye­sült Ál­la­mok­ban csak hogy ki­rúg­has­sák más cé­gek dol­go­zó­it, Natal­ie elő­áll az öt­let­tel, mely sze­rint elekt­ro­ni­kus úton is el­vé­gez­he­tő a mun­ka. Ter­mé­sze­te­sen Ryan erő­tel­je­sen el­len­zi az öt­le­tet, mi­vel szá­má­ra az ott­hon­lét ma­ga len­ne a po­kol, s hogy ezt el­ke­rül­hes­se, egy rö­vid ide­ig Natal­ie is ve­le tart uta­zá­sai so­rán. Ezalatt a kis idő alatt mind­ket­te­jük gon­dol­ko­zá­sa meg­vál­to­zik. Szin­tén ezen uta­zá­sok so­rán fut be­le fő­hő­sünk Alex­be, aki amel­lett, hogy gyö­nyö­rü és vic­ces, egé­szen ha­son­ló élet­mó­dot foly­tat, mint Ryan. Ket­te­jük kap­cso­la­ta lát­szó­lag na­gyon ki­szá­mít­ha­tó­an ala­kul, ám még­sem lesz olyan egy­sze­rü meg­ol­dá­sa, mint ahogy az vár­ha­tó.
Ge­or­ge Clooney, Ve­ra Farm­iga és An­na Kendrick ala­kí­tá­sa mind Oscar-je­lö­lé­sig vit­te, s a szí­né­szi já­ték mel­lett leg­jobb film, leg­jobb ren­de­ző és leg­jobb adap­tált for­ga­tó­könyv ka­te­gó­ri­á­ban is ott volt a je­löl­tek so­rá­ban az alkotás. Az, hogy ezek­ből egyi­ket sem si­ke­rült díj­ra vál­ta­ni, ter­mé­sze­te­sen nem csök­ken­ti a film ér­té­két. A szí­nészhár­mas min­den­fé­le plety­ká­tól füg­get­le­nül tény­leg re­mek, va­gyis iga­zá­ból nem szá­mít, hogy Clooney azért olyan jó-e, mert ön­ma­ga le­het vagy sem. A ren­de­zés is jól si­ke­re­dett, szé­pen vé­gig­vitt tör­té­net, jó idő­ben be­le­pa­kolt for­du­la­tok­kal. De épp­úgy, mint min­den film, ez sem si­ke­re­dett hi­bát­lan­ra, a vé­gén fő­hő­sünk nagy­mo­no­lóg­ja egy bor­zasz­tó szi­ru­pos giccs a fel­hők kö­zött.
Egek Ura – szí­nes, fel­ira­tos ame­ri­kai film, 109 perc, 2009. Ren­dez­te: Jason Reit­man.

Petró Ju­li­an­na