A budapesti Katona József Színház vendégelőadását, Csehov Ivanov című művét láthatta múlt kedden a szegedi közönség.
Ivanov 35 éves korára elveszti korábbi lelkesedését, munkakedvét, szinte csak várja, hogy teljenek a napok, és történjen már végre valami az őt körülvevő, fojtogató környezetben. A darabban végig keresi a választ a miértekre. Az őt alakító Fekete Ernő úgy formálja meg ezt a figurát, hogy abból világosan látszik, még ha lehetne sem igazán akarna szabadulni ebből a fásult állapotból, igazából még az sem hatja meg, hogy a felesége halálos beteg.
A Khell Zsolt tervezte díszlet is segíti a színészeket, hogy még nyomorultabbul és fojtogatva érezzék magukat ebben a közegben. A szereplők lakóhelyéül régi művelődési házakat idéző teret álmodott meg Khell. Egy hatalmas tér, amiben szinte semmi sincs, egymásra halmozott székek, egy zongora, szegényes bútorok. Ez a megoldás egyrészt praktikus, a darabon belüli helyszínváltozásokat egyszerűen a bútorzat átrendezésével lehet jelezni. De ez a tágas tér olyan szempontból is jól működik, hogy olyan, mintha szabadságérzetet sugallna, szinte mondja is az ember magában: „De jó, hogy milyen sokfelé lehet itt menni!”, ám mindeközben rájön, hogy hazugság az egész, csak ez van, és sehova sem mehet innen. Ahogy megszületik a nézőben ez a felismerés, szinte rá is rátelepedik az a mozgásképtelenség, ami az összes figurát uralja.
Ivanovot az őt körülvevő emberek sem tudják meghatni, halálos beteg felesége, az őt kezelő doktor, nagybátyja vagy barátai sem. Az egyetlen figura, akiről úgy tűnik, neki sikerülhet, nem más, mint Ivanov egyik barátjának, Lebegyevnek a lánya. Szása szerelmes Ivanovba, kvázi a férfi elveszettségébe szeret bele, úgy érzi, az az életfeladata, hogy szerelmével visszaadja a rég elvesztett életkedvet. Szását az előadásban Jordán Adél játssza. Alakításában egyfajta kettősség fedezhető fel. Egyrészt ő az egyetlen, aki szembeszáll az Ivanovra irányuló rosszmájú pletykákkal, ekkor egy öntudatos, határozott nőnek látszik. Viszont amikor kettesben marad a férfival, előbújik belőle a kislány, az a kislány aki a lehető legnagyobb rajongással tekint még erre a megsavanyodott férfira is. Ezekben a jelenetekben a lány butácskának látszik.
Az este legjobb alakítását Bezerédi Zoltán tudhatja magáénak, ő Lebegyevet formálja meg. Mindegyik jelenetben, amiben szerepel, érezhető, hogy húzza magával kollégáit is. Mellette még Nagy Ervin az, aki láthatóan belead mindent, hogy az előadás minél jobban sikerüljön.
Ascher Tamás rendezésében dicsérendő az az aprólékosság, amivel még a legapróbb dolgokra is odafigyel, például ha a színészvezetést vizsgáljuk. Még azokban a jelenetekben, melyekben tíznél több színész van egyszerre jelen, sem lehet találni olyan pillanatot, amikor bármelyikük is kiesne szerepéből, mindegyikükben látni, hogy az adott figura jól felépített, múltjuk, jelenük, jövőjük ott csillog szemeikben.
Petró Julianna
Kultúra ,