Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A matematikus Szakács Nóra kiállított képei között. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Nagy a ve­szé­lye an­nak, hogy ami­kor va­la­ki el­mé­lyed a szak­má­já­ban – akár már egye­te­mis­ta ko­rá­ban is –, „szak­bar­bár­rá” vá­lik, és nincs ide­je vagy ener­gi­á­ja ar­ra, hogy más irány­ba is ké­pez­ze ma­gát. Sza­kács Nó­ra nem esik eb­be a hi­bá­ba: har­mad­éves ma­te­ma­ti­ka sza­kos hall­ga­tó, de ter­mé­szet­tu­do­má­nyos ér­dek­lő­dé­se mel­lett min­dig is von­zot­ták a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok és a mű­vé­sze­tek is. Utób­bit nem hát­rál­tat­ja, ha­nem in­kább se­gí­ti a ma­te­ma­ti­kai elő­tu­dás; ahogy Már­kus Ró­bert ge­ne­ti­kus, fo­tó­mű­vész fel­hív­ta rá meg­nyi­tó­be­szé­dé­ben a fi­gyel­met: „A tu­do­má­nyos szem­lé­let­mód ab­ban se­gít a mű­vé­szet­nek, hogy le­csu­pa­szít, és se­gít a lé­nyeg­re kon­cent­rál­ni. Így bon­ta­ko­zik ki Sza­kács Nó­ra rend­kí­vü­li te­het­sé­ge is: a ma­te­ma­ti­kai gon­dol­ko­dás­ból szár­ma­zó pre­ci­zi­tás se­gít­sé­gé­vel ké­pes a lát­ha­tat­lant meg­mu­tat­ni.”
Az Egyetemi Tavasz keretében látható ki­ál­lí­tás té­má­ja ugyan­is nem egy konk­rét, ha­nem az ál­ta­lá­nos­ság­ban vett mo­dern em­ber éle­té­nek ál­lo­má­sai a szü­le­tés­től a ha­lá­lig. Nem olyan ér­te­lem­ben vett stá­ci­ók ezek, ame­lye­ket ese­mé­nyek­hez tu­dunk kap­csol­ni: nem dip­lo­ma­osz­tó, es­kü­vő vagy te­me­tés van a ké­pe­ken. Az élet egyes sza­ka­sza­i­ban jel­lem­ző prob­lé­mák, egy-­e­gy idő­szak­hoz köt­he­tő ér­zel­mi re­ak­ci­ók je­len­nek meg vi­zu­á­li­san a fo­tó­kon. „Val­lo­má­sok ne­vet ad­tam a ki­ál­lí­tá­som­nak, és van is egy azo­nos cí­mű kép, ez az utol­só előt­ti, a ha­lál előt­ti ál­lo­más” – me­sé­li Nó­ra. „Ev­vel pró­bál­tam utal­ni ar­ra, hogy ez a hu­szon­négy kép vis­­sza­te­kin­tés az élet pil­la­na­ta­i­ra, úgy, ahogy utó­lag gon­dol vis­­sza rá­juk az em­ber.” Ezek kö­zül né­hány igen egy­ér­tel­mű, cím- és vi­zu­á­lis meg­fo­gal­ma­zá­sát te­kint­ve egy­aránt, Az anya­méh­ben, a Szü­le­tés vagy az Idő I.-II.-III. ké­pek már-már di­dak­ti­ku­san tá­lal­ják a mon­da­ni­va­lót. Még­is, ezek ta­lán még meg­rá­zób­bak és erő­sebb ér­zel­mi re­ak­ci­ót vál­ta­nak ki, mint a ke­vés­bé egy­ér­tel­mű fo­tók. Utób­bi­ak mint­ha olyan ér­zel­me­ket, be­nyo­má­so­kat akar­ná­nak köz­ve­tí­te­ni, ame­lyek nem erős le­nyo­ma­tot hagy­nak az em­ber­ben, csu­pán sej­tel­mest, gyak­ran több­ér­tel­műt. Már­kus Ró­bert épp ezt em­lí­tet­te a ki­ál­lí­tás egyik po­zi­tí­vu­ma­ként: gon­do­la­ti és tech­ni­kai több­ré­te­gű­ség jel­lem­zi a fo­tó­kat.
„Kö­rül­be­lül fél évet dol­goz­tam ezen a ki­ál­lí­tá­son, és so­kat gon­dol­koz­tam azon, hogy az egyes ér­zel­me­ket ho­gyan tud­nám a leg­ér­zék­le­te­seb­ben be­mu­tat­ni” – mond­ja Nó­ra. „An­nak, hogy a leg­több­ször én va­gyok a mo­dell, töb­bek kö­zött az is az oka, hogy én pon­to­san tu­dom, hogy mit aka­rok ki­fe­jez­ni, nem kell el­ma­gya­ráz­nom még más­va­la­ki­nek, aki eset­leg fél­re­ér­ti azt.”
Nó­ra hob­bi­ból kez­dett el fo­tóz­ni. Édes­ap­ja ad­ta ke­zé­be a fény­ké­pe­ző­gé­pet, aki ma­ga is szí­ve­sen fog­lal­ko­zott ez­zel. „Ér­de­kelt a do­log, ezért el­kezd­tem ké­pez­ni ma­gam. So­sem jár­tam tan­fo­lyam­ra, fő­ként fo­lyó­irat­ok­ból és az inter­netről ta­nul­tam” – árul­ja el a fi­a­tal te­het­ség. „Olyan ér­te­lem­ben vett szak­mai se­gít­sé­gem ninc­s, hogy egy pro­fi fo­tós egyen­get­né az uta­mat, de gyak­ran ka­pok vis­­sza­jel­zé­se­ket azok­tól, akik hoz­zám ha­son­ló­ak: ama­tő­rök, eset­leg el­vé­gez­tek egy-két tan­fo­lya­mot, de fő­ként sa­ját ma­gu­kat ké­pe­zik.”
A ki­ál­lí­tást – mint el­mond­ta – Sófi Jó­zsef­nek kö­szön­he­ti. „ő szer­vez­te meg, hogy meg­nyíl­has­son ez a ki­ál­lí­tás, ha­son­ló­an ah­hoz, amit a SZTEage-ben le­he­tett lát­ni” – mond­ja Nó­ra, aki­nek Már­kus Ró­bert és Bubla Éva ké­pe­i­vel együtt – szin­tén az SZTE Sófi Jó­zsef a Sze­ge­di Te­het­sé­ge­kért Ala­pít­vány köz­re­mű­kö­dé­sé­vel – nyí­lik tár­la­ta au­gusz­tus­ban Camb­rid­ge-ben.

Tóth Ilo­na