Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A gerincesgyűjtemény csaknem fele 1921-ben költözött Szegedre az egyetemmel. A kollekciót még a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem zoológusprofesszorai alapozták meg.

 

 

Az oktatók expedícióikról – amelyek egy része még a 19. században zajlott – tudományos és dekorációs céllal hoztak haza állatokat. Így került ide például egy ritka dél-amerikai madárgyűjtemény is. A gyűjtőutak az első világháborút követően is folytatódtak, két expedíciót is szerveztek például az Adria környékére.

 

 

 

Körmöczi László egyetemi docens, az ökológia tanszék vezetője elmondta, ma már expedíciók ugyan – anyagi okok és a szigorodó engedélyezési eljárások miatt – nem indulnak, de a gyűjtemény bővítése nem fejeződött be. Áramütésben vagy más balesetben elpusztult állatok kerülnek a tanszékre, s ezeket – ha arra érdemesek – a szükséges hatósági hozzájárulások megszerzését követően preparálják.

A gerinctelenek gyűjteménye, amely mintegy százötvenezer darabosra tehető, szintén folyamatosan gyarapszik. A tanszék oktatói és hallgatói saját tudományos munkáik során – néha tömegesen is – gyűjtenek például kagyló- és csigahéjakat. Köztük néha akad olyan kuriózum, amelyet érdemes konzerválni és megőrizni az utókornak.

A gyűjtemény, amely a néhány távolról származó ritkaság ellenére főként Közép-Európa állatvilágát mutatja be, elsősorban oktatási célokat szolgál. A biológia és biológus, illetve egyéb, az élővilággal kapcsolatos stúdiumokat hallgató – például környezetvédelem – szakos hallgatók itt ismerhetik meg környezetünk állatvilágának jellemzőit.

 

 

A kollekció – bár vannak a gyűjteményben igazi kuriózumok, például egy múlt században kifogott másfél mázsás harcsa koponyája – egészében igazán izgalmas, hiszen áttekintést ad a teljes állatvilágról rendszertani szempontok alapján csoportosítva. A Móra Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteményét is megtekintve pedig egy Szegedre látogató érdeklődő egész Európa, de talán a teljes világ faunájáról képet kaphat – mondta Körmöczi László.

A kollekció egy része sajnos ma nem látható, a tanszék csupán raktározni tudja, s a jelenlegi tárolószekrények sem alkalmasak arra, hogy a gyűjteményt a nagyközönség számára be lehessen mutatni. Pedig az érdeklődés meglenne: általános és középiskolás csoportok, a tanszék vendégei szemlélik meg a kiállított preparátumokat, de még órára siető bölcsészek is megállnak néha bámészkodni az Egyetem utcai épület magasföldszintjén.

 

 

A tanszékvezető elmondta, ahhoz, hogy az óriási gyűjteményt ne csak az egyetemi hallgatók és oktatók láthassák, elsősorban helyszínre és megfelelő bemutatószekrényekre van szükség. Az előbbi – úgy tűnik – meglesz, az egyetem most épülő, újszegedi biológiai épületének aulája alkalmasnak tűnik erre a célra. A korszerű bemutatószekrényekre Körmöczi László már kért árajánlatokat, beszerzésükhöz 10-15 millió forintra lenne szükség. Az SZTE vezetése pedig ígéretet tett, hogy segít előteremteni a szükséges összeget.

A következő lépés a gyűjtemény restaurálása lesz, melynek költségeit nehéz előre megbecsülni, de nagyságrendileg ugyanannyi lehet, mint a tárolók beszerzése. A munka akár egy évtizedig is eltarthat majd, hiszen ha úgy számolunk, hogy a tanszék jelenlegi egyetlen preparátora napi egy állatot tud rendbe hozni, akkor is adott számára a feladat egészen nyugdíjazásáig.