2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2007  --  17. szám - 2007. december 10.  --  Egyetemi élet
A félmaratonista középkorász
Hunyadi Zsolt egyike volt idén annak a két történésznek (a másik a pécsi Fedeles Tamás), akiket Kristó Gyula-díjjal tüntetett ki a Kristó Gyula Alapítvány Kuratóriuma a Szegedi Tudományegyetem Napján. Pedig nem tipikus pálya az övé, több hajtűkanyar után vált belőle igazi középkorász.
Közel negyedórája várok Hunyadi Zsoltra a megbeszélt találkozónk helyén, amikor megcsörren a telefonom: „Elnézést a késésért, két perc múlva ott vagyok.” És valóban. „Mindenhonnan elkések” – mondja. A hallgatóival is mindig közli, hogy az akadémiai 15 percet várják meg. „Rosszul osztom be az időmet. Minden percemet hasznosan akarom eltölteni, csak az a gond, hogy sokszor közbejön egy nem tervezett esemény vagy feladat” – meséli.
 
 
Hunyadi Zsolt egyik kedvenc témája a johannita lovagrend története.
Fotó: Segesvári Csaba
 
A 2004-ben alapított díjjal a Kristó Gyula Alapítvány olyan fiatal (40 évnél nem idősebb) oktatókat, kutatókat jutalmaz, akik vagy legalább három éve dolgoznak Szegeden, vagy itt végezték el a medievisztika PhD-képzést. 2005-től osztják ki a díjat, melyet évente legfeljebb ketten kaphatnak meg, amennyiben a pályázat benyújtásának évében, illetve az azt megelőző naptári évben kiemelkedő tudományos munkát végeztek.
Hunyadi Zsolt esetében két dolog nyomott sokat a latban. Az egyik, hogy 2006 márciusától egészen ez év januárjáig Németországban kutatott egy német ösztöndíjjal a müncheni Monumenta Germaniae Historicában Magyarország és a keresztes hadjáratok vonatkozásában. A másik, hogy 2004-ben védte meg angol nyelvű disszertációját a Közép-Európa Egyetemen (CEU), amin később sokat dolgozott, hogy könyvként is napvilágot láthasson. Anthony Luttrell, a neves angol professzor segített neki a munkában. A már nyomdakész mű a johanniták magyarországi történetének egy nagy szeletét öleli fel: az országban való megtelepedésüktől a 14. század végéig. Azért döntött az angol nyelvű publikálás mellett, mert ez részben nemzetközi téma is, ugyanis a johannitáké egy erőteljesen központosított rend. Iratanyaguk nagy része ma is a rend központi levéltárában, Máltán található.
Sajnos a Kristó Gyula-díjat nem vehette át személyesen, mert éppen egy nemzetközi megbeszélésen vett részt a Jagelló-kori jogforrások angol nyelvű kiadása miatt. Egyébként is sokat van úton, bár ebből a hallgatói keveset vesznek észre: „A CEU-n úgy szocializálódtam, hogy a szemeszter szent, és nem maradhatnak el órák.”
Korántsem volt egyértelmű, hogy történész lesz belőle. A Műegyetemen kezdte meg tanulmányait, mert szülei műszaki pályára szánták. Itt megcsapja az alternatív színház szele, de három félév után mégis Szegedre felvételizett magyar-történelem szakra. Az utóbbit azonban hamar leadta, és magyar-filozófia szakon folytatta tanulmányait, majd amikor megindult a medievisztika minor képzés, az elsők között jelentkezett rá. Mivel nem történelem szakosként is teljesítette a középkor szigorlatot és a latin záróvizsgát, és Kristó Gyula professzor látja rajta a lelkesedést, nincs akadálya, hogy fölvegyék: „A TO-n teljesen züzünek néztek, hogy a magyar-filozófia szakos indexemben történelem szakos stúdiumok sorjáznak.”
 
NÉVJEGY
Hunyadi Zsolt 1970-ben született Szeghalmon. 1996-ban diplomázott Szegeden magyar, filozófia és medievisztika szakokon, és ugyanekkor szerzett MA-fokozatot középkorászként a Közép-Európa Egyetemen (CEU). 1996-tól 1999-ig párhuzamosan két doktori iskola hallgatója, de a CEU-n egy évet halaszt. 1998-tól tanársegéd, 2005-től egyetemi adjunktus a SZTE BTK Történeti Intézetében.
 
Kutatói lelkesedése hamar megmutatkozott: bár a történelem szakot leadta, egyből elkezd TDK-zni Koszta Lászlónál. Jókor volt jó helyen, az egyháztörténeti kutatásokat ugyanis többnyire hanyagolták az előző rendszerben. „Minden, amihez hozzányúltunk, még majdnem érintetlen volt, vagy vastag por lepte: izgalmas volt lefújni róla” – meséli. Így 1992 óta foglalkozik a lovagrendekkel (főleg a johannitákkal), de a jogtörténet is érdekli. 1998-ban öt hétig dolgozott az Egyesült Államokban a máltai levéltár mikrofilmen őrzött anyagával, 2002-ben aztán csaknem három hónapot töltött Máltán is. Itt a napi 10-12 óra levéltárazás miatt esténként kocogni járt, ami lassan a hobbijává, majd a szenvedélyévé válik: versenyeken is indul. Félmaratonistának vallja magát, és minden héten lefutja a maga harminc-negyven kilométerét – az időjárás sem akadályozhatja meg ebben. Persze ez azért is fontos számára, hogy tartsa a súlyát, ugyanis 1999-ig, amikor is elkezdett diétázni, több mint 120 kiló volt – ma 45 kilóval kevesebb. A beszélgetésünk után is éppen futni készül, ezúttal 12 kilométert.
Dunai Tamás
Bezár