2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2007  --  17. szám - 2007. december 10.  --  Egyetemi élet
A tudós „Schulmeister”
Az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar emeritus professzorának kiemelkedő tudományos életművét A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából ismerte el az MTA. Molnár Imre nemcsak a római magánjog szerződési rendszere kutatásában tudhat magáénak nemzetközileg is elismert eredményeket, de oktatói, tudományszervezői és iskolateremtő tevékenysége is példamutató.
„Már a középiskolában is a történelem és az irodalom iránt érdeklődtem igazán. Ma is százötven-kétszáz verset tudnék fejből idézni, s latint is nyolc éven át tanultam. Legalább egy negyed bölcsész veszett el bennem” – mesél pályafutásának kezdeteiről a professzor, majd mosolyogva hozzáteszi: rendkívül boldog a kitüntetés miatt, ám mégis: szívesebben lenne harmincesztendős, díjak nélküli pályakezdő ifjú.
 
Molnár Imre

(1934) 1968-tól
tanít a JATE, majd az SZTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1988-tól egyetemi tanár, 2004-től emeritus professzor. 1994-98 között a kar dékánja. 1985-től 1999-ig a Római Jogi Tanszék vezetője, emellett hosszú időn keresztül vezette az ÁJTK doktori iskoláját és a SZAB jogtudományi bizottságát. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2007-ben Eötvös József-koszorúval tüntették ki.

Fotó: Segesvári Csaba
 
Molnár Imrét még joghallgató korában egy jogi szöveg sikeres lefordítását követően válogatta be diákkörösei közé a szegedi Római Jogi Tanszék akkori tanszékvezetője, Pólay Elemér professzor. A négy év diákköri munka alatt már három kis cikket, dolgozatot készített. Az egyetem elvégzését követően 1960-tól a városi ügyészségen helyezkedett el, majd 1961-től egy évtizeden át a gyakorlati életben is kipróbálta magát a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat vezető jogtanácsosaként. A római jogi diákkörrel azonban nem szakította meg kapcsolatát, s ennek, valamint Pólay professzor segítségének köszönhetően került vissza a jogi karra 1968-ban – először három évig félállásban. „Azt mondta, Imre, itt maradhatsz akár életed végéig is, de ha nem végzel komoly tudományos munkát, nem tudsz előrehaladni. Kikötötte azonban, hogy először három évig nem szabad írni, ezalatt úgy el kell mélyülni az anyagban, hogy azt bármikor, bármilyen körülmények között jeles szigorlati szinten tudja az ember” – idézi fel mentora hitvallását.
Pólay Elemér munkássága több szempontból is komoly hatást gyakorolt Molnár Imrére. ő szoktatta rá, hogy ne jegyzetekből adjon elő – ehhez még most, 73 évesen is ragaszkodik –, s ő ismertette meg a tudományos kutatómunka alapjaival. Az akkori tanszékvezető segítségével, kapcsolatrendszere révén jelenhettek aztán a hetvenes évek közepétől cikkei, monografikus összefoglalásai – elsősorban a római magánjog felelősségi rendjével és a bérleti szerződésekkel kapcsolatban – olyan külföldi szakfolyóiratokban és gyűjteményekben, mint például a nápolyi Labeo vagy a berlini Aufstieg und Niedergang der römischen Welt.
A friss Eötvös-koszorús öt monográfiájára és több tucat tudományos publikációjára hozzávetőlegesen négyszáz hivatkozás történt, ezeknek mintegy háromnegyede külföldi szakmai folyóiratokban, monográfiákban, kézikönyvekben s olasz és német tankönyvekben található. „Legfontosabb munkám, A római magánjog felelősségi rendje magyarul és németül is megjelent. Büszke vagyok emellett a Jakab Éva professzor asszonnyal közösen elkészített, 2001-ben kiadott Római jog tankönyvünkre is, mellyel kiválóan pótoltuk a tanulhatatlanná vált, használhatatlan ismeretektől hemzsegő korábbi könyvet” – beszél a köteteiről.
Egyetlen nagyobb adósságának a római büntetőjog feldolgozását tartja. Hét-nyolc cikket már közölt ebben a témakörben, de egy néhány évvel ezelőtt kialakult egészségügyi problémája miatt a munka még „darabban” van. Már a kilencvenes években megtörtént a teljes büntetőjogi szöveg latinról magyarra fordítása, ám ezt – az egész vonatkozó szakirodalom áttekintése mellett – össze kellene rendezni. Mindenesetre bízik benne, hogy monografikus formában is össze tudja majd foglalni az ezzel kapcsolatos ismereteket.
Bár komoly sikereket mutatott fel a tudományos pályán, Molnár Imre mégsem elsősorban kutatónak, hanem tanárnak tartja magát. „Elsősorban afféle Schulmeister vagyok, akinek a legfőbb feladata a hallgatók bevezetése a jog ismeretébe. A római jog azért különösen fontos, mert benne él a későbbi korok jogrendszerében. Aki alaposan tudja, mindenféle jogterületen el tud igazodni. Ezért törekszem arra, hogy a diákokkal megszerettessem, megismertessem ezt, s elindítsam őket a jogi pályán” – foglalja össze oktatói célkitűzéseit. Pólay Elemér példáját is követve szigorúan, de igazságosan vizsgáztat. Az alapfogalmakat (szerződés, tulajdon, birtok, cselekvőképesség stb.) tudni kell – hangsúlyozza –, hiszen ezek örök érvényűek, ma sem tudjuk őket másként használni, mint a rómaiak tették.
A professzor egész pályafutása alatt a jogi karért igyekezett munkálkodni, két cikluson keresztül dékánként szolgálta az alma materét. Ráadásul még hetven fölött is aktív – édesapja intelmeit megfogadva sok mozgással vigyáz egészségére: fut, súlyzózik, szobabiciklizik. Ma is három egyetemi bizottságban képviseli a jogi fakultást, oktat a doktoranduszképzésben, viszi a kecskeméti levelező tagozatot, doktori védéseket vezet, de ha kell, a tanszéki ügyek intézésébe is besegít.
„Immár csaknem négy évtizede vagyok a kar katonája, s az is maradok, ameddig csak tudok” – vall.
Pintér M. Lajos
Bezár