Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék konferenciát rendezett A tánchagyomány: átadás és átvétel címmel december 7-9. között.

Az idei őszi félévvel a tanszék elindított egy táncantropológiai, táncfolklorisztikai specializációt, és ennek a képzésnek a bevezetésére szervezték a konferenciát, amelyen a hazai szakmai kiválóságok mellett számos ország – az USA-tól Törökországon át Norvégiáig – neves kutatói vettek részt. „Ez a specializáció Magyarországon egyedülálló, és nemzetközileg is ritka: Közép-Európában egyedül a mi tanszékünkön folyik ilyen oktatás, ezért is tartottuk fontosnak, hogy a külföldi kollégák is megismerjék, és a jelenlétükkel szakmailag is legitimálják a képzést” – fogalmazott Barna Gábor tanszékvezető, aki hozzátette: bíznak abban, hogy a táncantropológia – amit egy-két éven belül remélhetőleg idegen nyelven is lehet majd hallgatni – sok embert csábít majd az egyetemre, a Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékre, hiszen egy újabb szeletet vagy piacot nyitottak vele az oktatásban. „A különféle táncházak, tánccsoportok vezetői itt elméleti képzést kaphatnak, elsősorban ők képezik a specializáció célcsoportját” – mondta a tanszékvezető. „Míg a Magyar Táncművészeti Főiskolán 85-90 százalékban a gyakorlatra helyezik a hangsúlyt az elmélettel szemben, nálunk ez fordítva van: ott táncoktatókat képeznek, mi pedig inkább tánckutatókat” – tette hozzá Varga Sándor tanársegéd, a konferencia főszervezője.

„A konferencia másik aktualitását az adja, hogy Felföldi László, Magyarország első számú tánckutatója, a budapesti Zenetudományi Intézet táncosztályának vezetője most hatvanéves. Felföldi László a szegedi néprajzi tanszéken végzett, és 1994 óta itt tanít – őt is köszöntöttük ezzel a konferenciával” – tudtuk meg Varga Sándortól. „Martin György pedig 75 éves lenne, az ő munkássága nemzetközileg is veretesen fémjelzi a magyar néptánckutatást, amelyet ő és munkatársai forradalmasítottak, és foglaltak intézményi keretek közé” – emelte ki a főszervező. „Én magát a táncot kommunikációs formának és csoportképző erőnek tartom. A magyar nyelvterületeken óriási kultúrája és történeti hagyománya van a néptáncoknak és már a néptánckutatásnak is” – hangsúlyozta Varga Sándor, és hozzátette, hogy ebből a néptánckincsből táplálkozva nőtt ki a táncházmozgalom, amely csoportokat összekötő erő, szabadidős elfoglaltság, a mozgáskultúra része és működőképes kultúra is, amit a szegedi táncházak is szépen mutatnak.

„A tánckultúra a közép-európai népek kulturális örökségének szinte emblematikus megjelenítője, identitásképző eleme a zenével együtt. A mi térségünkben a kultúrának ez egy nagyon hangsúlyos része, ezért is tartjuk fontosnak, hogy az oktatásban is foglalkozzunk vele” – összegezte a képzés eszmei alapját Barna Gábor.