Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Hetényi Anasztázia (GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet) „Ciklusos oldalláncú hidrazino peptid oligomerek szerkezetvizsgálata”, Letoha Tamás (ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet) „Szelektív daganatellenes peptidek és peptidszármazékok kifejlesztése”, Mogyorósi Károly (TTK, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék) „Napfénnyel gerjeszthető fotokatalizátorok előállítása és jellemzése”, Szabó M. Gyula (TTK, Kísérleti Fizikai Tanszék) pedig „Csillagok és bolygórendszerek fejlődésének kutatása égboltfelmérő programok és észlelőhálózatok segítségével” című témában végzi kutatásait.

 

 

 

 

„A motiváció? Szép!” – válaszolt Szabó M. Gyula nemes egyszerűséggel kérdésemre, hogy mi az az ösztönző erő, amely elindít valakit azon az úton, hogy kutató legyen. Mogyorósi Károlyt is a tudomány, a kémia és a kísérletezések szépsége és a kutatások gyakorlati haszna ragadta meg.

Egy pálya persze sokféleképpen kezdődhet. Hetényi Anasztázia vegyészként végzett, és maga a szakma jelent számára újszerűséget és indíttatást. Már PhD-munkájában is az úgynevezett b-peptidekkel és azok szerkezetével foglalkozott. A peptidek az emberi szervezet „szolgamolekulái”, ezek valósítják meg a DNS-ben kódolt genetikai információt. A természetben általánosságban az a-aminosavakból felépülő peptidek találhatók meg, a béta plusz egy szénatomja révén olyan szerkezettel rendelkezik, ami jobban jósolható. A kutató reméli, hogy a kapott eredményeket a későbbiekben az alapkutatáson túl alkalmazott kutatásokon is fel lehet majd használni, így például a gyógyszergyártásban olyan anyagok előállításához, amelyek segítségével más anyagokat tudnak a sejtmembránba bejuttatni.

Letoha Tamás orvoscsaládban nőtt fel, és érdeklődése a gyógyíthatatlan betegségek, konkrétan a rák felé fordult. „Arra gondoltam, hogy ha valamivel az ember hozzá tud járulni egy ilyen betegség gyógyításához, az óriási dolog” – mondta az ösztöndíjas. Kutatásaiban olyan peptideket vizsgál, amelyek képesek a hozzájuk kötött bioaktív szereket a sejtekbe juttatni. „Az a probléma a jelenlegi terápiákban használt rákellenes szerekkel, a kemoterapeutikumokkal, hogy nem csak a rákos sejtekre hatnak, azaz nem szelektívek. Ezek általában erős DNS-mérgek, és sokszor jobban károsítják az egészséges osztódó sejteket (például a hajhagymákat vagy a vérsejteket), mint a daganatos sejteket, mivel azok ellenálló képességet fejlesztettek ki az eljárásban alkalmazott szerekkel szemben: ’kipumpálják’ őket magukból” – magyarázta a kutató. A Duda Ernő és Penke Botond professzorok laborjában kapott eredményeit Szilák Lászlóval és az Amerikából hazatérő Oláh Zoltánnal fejlesztették tovább, akinek a rákos fájdalom ellen kifejlesztett szelektív fájdalomcsillapító eljárása adta az alapot egy, a daganatos sejteket elpusztító szelektív terápia kidolgozására. Letoha Tamás ezzel az eljárással még az idén szeretne eljutni az állatkísérletekig.

 

 

Mogyorósi Károly témája környezetvédelmi vonatkozású. Bizonyos szennyeződések, mérgező szerves vegyületek nem távolíthatók el hatékonyan a meglévő módszerekkel az ipari szennyvizekből, illetve az ivóvízből; ezért kellett más típusú víztisztító eljárásokat kidolgozni, mint például a nagy hatékonyságú oxidációs módszereket. Ezen belül egy eljárás a heterogén fotokatalízis, amely során félvezető katalizátorokat alkalmaznak, mint például a titán-dioxid, amelyet ultraibolya fénnyel megvilágítva a környezetében a szerves anyagok elbomlanak. A kutató célja, hogy a katalizátorok a látható fényt is elnyeljék, a napsugárzás energiáját jobban hasznosíthassák. „A gyakorlati alkalmazás irányába mutat, hogy katalizátorainkat áramlásos reaktorban rögzítjük, és így kíséreljük meg tisztítani a szennyvizeket. Nemrég figyelték meg, hogy még bizonyos ivóvizekben is kimutathatóak gyógyszermaradványok, jóllehet nagyon kicsi koncentrációban, de hosszú távon egészségkárosító hatásúak lehetnek. Ezek eltávolításához is jól alkalmazható lenne a fotokatalízises módszer, amely teljesen környezetbarát, viszonylag olcsó eljárás” – beszélt kutatási területéről az ösztöndíjas.
Szabó M. Gyula saját méréseit és égboltfelmérések adatait is felhasználja. Ez úgy történik, hogy egy kutatócsoport tervez egy távcsövet, amelyet kamerával látnak el, és adott időben folyamatosan figyelik ezzel az égboltot. Ezzel a módszerrel a megfigyelés időtartama alatt látható minden égitestről nyerhetnek információkat, ami statisztikus vizsgálatokhoz kedvező. „Ha meg akarjuk érteni a Naprendszerünk vagy más naprendszerek fejlődését, akkor olyan ’ujjlenyomatok’ tanulmányozásával juthatunk eredményre, amelyek a kisbolygókban, üstökösökben figyelhetők meg” – mondta a csillagász. A kis égitestek rendszeresen ütköztek és darabolódtak, ami szerkezetüket „kozmikus kőrakássá” alakította – szemben a korábbi elképzeléssel, amely „repülő hegynek” tartotta őket. „Az ilyen megfigyelésekkel lehet kikövetkeztetni, hogy mi várható a következő száz vagy százezer évben: például hány darab és milyen méretű égitest fog a Földbe csapódni” – mutatott rá a kutatás egyik gyakorlati vonatkozására Szabó M. Gyula.

 

 

Nem könnyű ma kutatónak lenni Magyarországon. „Sok pályázatnál a külföldről hazatérők kedvezőbb elbírálásban részesülnek, pedig azoknak, akik itthon próbálnak helytállni, nehezebb a helyzetük. Így ezáltal is egy talán nemszándékolt ösztönzést kapnak a kutatók, hogy külföldön próbáljanak boldogulni” – mondta Hetényi Anasztázia. Az éremnek ugyanakkor két oldala van. „A Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjnak kiemelt célja, hogy a külföldről hazatérő fiatal kutatóknak segítsen visszailleszkedni a magyarországi környezetbe – nekem is alapvetően fontos ez a támogatás” – tette hozzá Mogyorósi Károly.
„A tudomány ma nem igazán az anyagilag megbecsült korszakát éli – nem kiegyensúlyozott az elosztás: más, jóval kevésbé fontos területek sokkal jobban finanszírozottak. Az ösztöndíj azért is jó lehetőség, mert úgy érzi az ember, hogy elismerik a munkáját. A Magyary Zoltán Kuratórium törődik az ösztöndíjasokkal, és ez jó érzés számunkra: üléseket szerveznek, amelyeken az egykori és jelenlegi Magyary-ösztöndíjasok beszámolhatnak a kutatási eredményekről, tapasztalatokról. Magát a meghallgatást és az egész pályázati folyamatot is nagyon átlátható és profi módon szervezték meg” – mondta Letoha Tamás, s ezzel a többiek is teljesen egyetértettek. „Kutatást támogatni jó befektetés: a Magyary-közalapítványnak nyújtott támogatás biztosan jó helyre kerül” – hangsúlyozta  Szabó M. Gyula.
A hosszabbítás és az újrapályázás a közalapítvány jelenlegi pénzügyi-gazdasági körülményei között ez évben először nem lehetséges. A külföldről hazatérő kutatók ugyan kétéves ösztöndíjat kapnak, de a többieknek így egy évvel kell gazdálkodniuk. Sok sikert kívánunk nekik, és biztosak vagyunk benne, hogy hallani fogunk még róluk.

 

NÉVJEGYEK

Hetényi Anasztázia 1978-ban született Mohácson. 2001-ben az SZTE Természettudományi Karán szerzett vegyészdiplomát. PhD-értekezését „summa cum laude” minősítéssel védte meg 2005-ben. Letoha Tamás 1974-ben született Szegeden. A SZOTE-n 2001-ben általános orvosi és angol-magyar orvosi szakfordító diplomát, majd 2005-ben PhD-címet szerzett. Mogyorósi Károly 1973-ban született Miskolcon. 1997-ben szerzett kémia-fizika szakos tanári, majd 1998-ban vegyészdiplomát a JATE TTK-n. PhD-fokozatát 2003-ban „summa cum laude” minősítéssel szerezte meg. Szabó M. Gyula 1979-ben született Szegeden. 2002-ben szerzett csillagászdiplomát az SZTE Természettudományi Karán, doktori értekezését a Kísérleti Fizikai Tanszéken 2005-ben „summa cum laude” minősítéssel védte meg.