Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell lennie hatva az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.” (a szegedi tudományegyetem rektori székfoglaló beszéde, 1940)

 

„Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam.”

 

„A diákság önmagára talált akkor, amikor olyan célokat tűzött maga elé, mint amilyen ennek a társaságnak a törekvései között szerepelnek. Az egyetemi ifjúság felismerte kulturális kötelességét, lelkesen vállalkozik annak teljesítésére. Fölösleges kutatni, hogy más helyen mi az akadálya az ilyen kulturális kötelességek teljesítésének, a lényeg az, hogy módunk van ilyen törekvéseket is dicsérni. A magam részéről a legnagyobb örömmel támogatom és pártolom az egyetemi színjátszó társaság munkáját.” (Esti Kurír, 1941)

 

„A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma... A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a ‘fair play’, a nemes küzdelem szabályaira.”

 

„A sport a test útján nyitja meg a lelket.”

 

„A politikusok azonban nem alkotnak külön fajt. Közülünk kerülnek ki, s ha tévednek, akkor azt a rendszert kell felelőssé tenni, amely őket létrehozta és a helyükön tartja.”

 

„Egy este a feleségem, Nelli, paprikát adott vacsorára. Nem volt kedvem hozzá, de ezt nem mertem megmondani neki. Eszembe jutott, hogy paprikát még sohasem vizsgáltam meg, van-e benne C-vitamin. Azt mondtam Nellinek, nem eszem meg a paprikát, hanem elviszem a laboratóriumba, és megvizsgálom...”

 

„Mint magyar, szeretném, hogy Magyarország a nagyhatalmak közé tartozzon, hogy nagy legyen azon a módon, ahogy egy kis ország nagy lehet, intellektuális és szellemi téren.” (a Magyar Televíziónak adott interjú, 1973)

 

„Megvalósíthatatlan utópia volna, hogy ez az ember megértse a bölcsesség szavát? Hogy ne adja oda mindenét; hogy tegye tönkre önmagát? Nem hiszem; csak az az utópia, hogy a biztonság a fegyvereken nyugszik, legyen akár kollektív, akár nem. Csak egy biztonság van: a kollektív erkölcs. A háború megakadályozására csak a méltányosság és az emberi szolidaritás képes.”

 

„Honnan tudjam azt, hogy mit fogok felfedezni, és hogy a kutatásom milyen irányba fog haladni? Az a naponkénti eredményemtől függ!”

 

„Arra is rá kell jönni, ami másoknak nem jutott eszébe.”

 

„Vagy mindennap dolgozom, vagy meghalok. Nincs középút.”

 

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”

 

„A szülővárosomban az a szólás járta, hogy a legolcsóbb temetésben csak úgy lehet részed, ha fogsz egy szál gyertyát, és magad sétálsz ki a temetőbe. Ennek az írásnak is effélének kell lennie: önmagam írta nekrológnak. Hát legyen! Nincs kifogásom a gondolat ellen, hogy életem fonalát visszagombolyítsam. Csupán az nincs ínyemre, hogy magamról írjak, mert az exhibicionizmus minden formájától irtózom. Azonfelül én inkább szeretek előre nézni, mint hátra.” (Válogatott tanulmányok, 1983)

 

„Látom, tapasztalom, hogy ebben a kis országban olyan nagy a tudomány tisztelete, szeretete, a közös emberi kincsek megbecsülése oly erős, hogy ennek alapján joggal várhatom; a magyar tudomány hatalmassá fog növekedni.” (a szegedi orvosegyetem díszdoktorává avatáson mondott beszéde, 1973)

 

„A tudós az az ember, aki miközben mászkál a világban, ugyanazt látja, mint bárki más; de miközben ugyanazt látja, olyan dolgok jutnak eszébe, mint előtte soha senkinek.”

 

„Tartsd nyitva a szemed, az apró részleteket is vedd észre, és legyél mindenben mértéktartó – céljaidat kivéve!”

 

„A holt tudás megfakítja a szellemet, megtölti a gyomrot anélkül, hogy táplálná a testet.”

 

„Munkatársaim tudják, hogy szeretem őket, vállalom értük a felelősséget. Én nem szeretem a bólogató embereket, akik hasra feküsznek a tekintély előtt. Én nem szeretem a ‘yes-men’-eket, mint Amerikában mondják, akik mindenre igent mondanak, csak mert a tanár vagy a felsőbbség így mondta.” (Pesti Hírlap, 1937. 11. 03.)

 

„Az embert az a technológiai forradalom fenyegeti pusztulással, amelyet ő maga robbantott ki (…) Az ember az állatvilág egyetlen tagja, aki nem szükségből öl, nem szükségből visel háborút. (…) Valamennyien bűnösök vagyunk. (…) Csak akarni kellene, és élhetnénk egy olyan világban is, ahol nincs éhség, betegség, rák és embert nyomorító munka. (…) De arra is képesek vagyunk, hogy elpusztítsuk önmagunkat. (…) Az újságok háborúval, öldökléssel, gyilkossággal, atombombával, robbanófejes rakétákkal, napalmbombákkal, lombtalanító és fulladást okozó anyagokkal vannak tele. (…) Minden gondolatunk a halál körül forog. (…)
Csak a fiatalok hozhatnak változást (…) gyűljenek egybe a világ minden részéből, és dolgozzák ki az eljövendő világ alkotmányát, amelynek majd ők fognak érvényt szerezni…” (Őrült majom, 1970)

 

Gyűjtötte: Szekeres Nikoletta