2018. július 18., szerda English version
Archívum  --  2008  --  9. szám - 2008. június 16.  --  Egyetemi élet
Szent-Györgyi Albert (1893-1986)
A világhírű tudós, Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893-ban, és itt is kezdte meg orvosi tanulmányait 1911-ben. Az I. világháborúban az ukrán fronton szolgált, ahol megsebesült, de gyógykezelése közben befejezte orvosi tanulmányait, s meg is nősült 1917-ben. A háború végét az olasz fronton érte meg.
A következő néhány esztendő – benne a trianoni békediktátummal – zaklatott időszak volt az ország, Szent-Györgyi Albert és a családja számára is. Néhány hónapig dolgozott Pozsonyban, Budapesten, Prágában, Berlinben, majd hosszabb időszakot töltött Hamburgban trópusi betegségek tanulmányozásával. Ezt követően Hollandiába ment, ahol Leidenben, majd Groningenben sikeres kutatásokat folytatott a biológiai oxidáció témakörében. Ebben az időben a biokémia fő kérdésének a H. Wieland és O. Warburg, valamint követőik közötti vita számított.
H. Wieland úgy gondolta, hogy „a molekulák dehidrogéneződése a biológiai oxidáció alapja, és ezt követően az oxigén közvetlenül tud reagálni az aktív hidrogénatomokkal”. O. Warburg feltételezése az volt, hogy a biológiai oxidáció főszereplője az aktivált oxigén. Szent-Györgyi Albert így idézte fel a történteket: „Engem érdekelt ez az ellentmondás, és találtam egy nagyon egyszerű módszert, amivel megmutattam, hogy mindkét félnek igaza van, az aktív hidrogént az aktív oxigén oxidálja. Egy jó kis cikket írtam erről.” Ez az eredmény később a 20. század egyik mérföldköve lett.
Következő munkahelyén, Cambridge-ben, ahol szakmailag is otthonra lelt, kémiából szerzett doktori címet. Még Groningenben kimutatott a mellékvesekéregben egy erősen redukáló tulajdonságú, anti-oxidáns anyagot. Hasonló anyag található a citrom- és narancslében, sőt a savanyúkáposzta-levében is. A kivont vegyületet megtisztítva végül 1 gramm kristályos anyaghoz jutott, ami szénhidrátnak, cukorszerű, savas anyagnak bizonyult, C6H8O6 összetétellel. Abban az időben 1 grammnyi mennyiség kevés volt a teljes szerkezetmeghatározáshoz.
Eredményei felkeltették a biokémikus-társadalom érdeklődését. Az ezeket leíró kéziratot a Biochemical Journalnak küldte el. Ebben nevet kellett adni az addig csak egyszerűen „Szent-Györgyi anyagá”-nak hívott vegyületnek. ő a latin „ignosco” (nem tudom) szót a cukrokra utaló -óz végződéssel ellátva az ignóz nevet javasolta, de így nem fogadták el a kéziratot. Ekkor átkeresztelte Godnóz-ra (Isten tudja, milyen cukor), de a szerkesztő ezzel sem volt elégedett, és a teljesen prózai hexuronsav névvel közölte a cikket.
A Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívására hazatérő Szent-Györgyi Albert 1930 szeptemberében kezdte meg professzori működését a szegedi egyetemen. 1931-ben itt derítette ki munkatársaival, hogy a hexuronsav a C-vitaminnal azonos. 1932-ben pedig rájött, hogy a paprika valóságos „C-vitamin-bánya”. Mivel a paprika nem édes, könynyebb volt a C-vitamint kinyerni és elválasztani más cukorszerű vegyületektől, mint például a narancs esetében. 1,5 kg kristályos C-vitamint sikerült kinyerni egy hét alatt. Ez már elég volt a részletes vizsgálatokhoz. Küldött belőle Birminghambe a szénhidrátkémia neves szakemberének, Haworth professzornak is, aki gyorsan megállapította a vegyület szerkezeti képletét. (1937-ben ő kapta a kémiai Nobel-díjat.)
Első dolguk volt, hogy közösen új nevet adjanak a hexuronsavnak. Skorbutot megelőző hatására utalva aszkorbinsavnak nevezték. Szent-Györgyi véleménye szerint az orvosilag ajánlott napi felnőtt adag, ami 60 mg, valóban elég a skorbut kialakulásának megelőzésére, de nagyobb mennyiség növeli a szervezet ellenállóképességét más betegségekkel szemben. Ezek az eredmények és a biológiai oxidációról szóló Wieland–Warburg-vita feloldása eredményezte Szent-Györgyi Albert 1937-es élettani-orvosi Nobel-díját. A magyar származású Nobel-díjasok közül ő az egyetlen, aki magyar állampolgárként, döntően magyarországi kutatásaiért kapta meg a díjat, melyet jelenleg is Budapesten, a Nemzeti Múzeumban őriznek. (A Nobel-díjjal kapott aranyérmet egyébként a svéd fővárosból a szegedi egyetemen lévő kutatólaboratóriumába vitte, és itt tartotta a II. világháború kitöréséig. Amikor 1939 őszén a Szovjetunió megtámadta Finnországot, Magyarországon segélyakció indult, és a világhírű tudós a finn nemzet támogatására aranyérmét adta oda. A Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója, gróf Zichy István kezdeményezésére Wilhelm Hilbert helsinki vállalatigazgató az értékes darabot megváltotta, és 1940. júniusában a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 1993-ban mutatták be először a széles közönségnek.)
1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1938-tól rendes tagja lett. 1937. december 1-jén Szeged város díszpolgárává avatták, 1938. április 7-én a szegedi egyetem díszdoktora lett. Az 1940-1941-es tanévben Szent-Györgyi volt a szegedi tudományegyetem rektora.
A II. világháború idején antifasziszta, németellenes tevékenységet fejtett ki, az 1944. március 19-i német megszálláskor kénytelen is volt illegalitásba vonulni. Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására, s a Gestapo mindent elkövetett kézre kerítésének érdekében, különösen hogy a tudóst kitűnő angol kapcsolataira építve korábban a Kállay-kormány Isztambulba küldte: a titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának az előkészítése volt. Szent-Györgyi a tárgyalásokat lefolytatta, a kiugrási kísérlet azonban meghiúsult, a németek viszont tudomást szereztek az útjáról.
1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora, 1945 és 1947 között a budapesti tudományegyetem orvoskarának biokémia-professzora volt. 1947-ben, svájci tartózkodása idején a kezdődő bizalmatlansági légkör az ő személyes szabadságát is veszélyeztette, ezért útja Svájcból egyenesen az Amerikai Egyesült Államokba vezetett. A Boston melletti Woods Hole-ban telepedett le, ahol 1947-től az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója volt.
Már Szegeden kezdett foglalkozni az izom működésével, és sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek szerepét az izom-összehúzódásban. A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklődése később a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden át foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. Ezen kutatásai szintén óriási jelentőséggel bírnak.
Élénk közéleti tevékenységét is fenntartotta, hithű pacifistaként élesen elítélte a vietnami háborút és az atomfegyverkezést. A híres „The Crazy Ape” (Az őrült majom, 1970) című könyvében foglalta össze a tudományról, valamint az ember földi túlélésének kilátásairól szóló kritikai, pesszimista hangú, háborúellenes eszmefuttatásait.
Kapcsolatait Magyarországgal mindig igyekezett fenntartani. Emigrációjából 1973-ban érkezett haza először, ekkor fogadta a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává. Részt vett az MTA Szegedi Biológiai Központjának avatóünnepségén, majd a Magyarok Világszövetsége elnökségének tiszteletbeli tagja lett. 1978-ban a magyar koronát hazahozó küldöttség tagjaként érkezett Budapestre.
1986. október 22-én halt meg Woods Hole-ban. A 1987-től a Szegedi Orvostudományi Egyetem vette fel nevét.
Bezár