2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2008  --  9. szám - 2008. június 16.  --  Egyetemi élet
Szent-Györgyi szinte minden karhoz kötődik
A városnak és az egyetemnek is komoly adóssága van még Nobel-díjas tudósával szemben – állítja Hannus István. Az SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék professzora már öt éve is megfogalmazta: hasznos lenne, ha Szent-György Albert nevét viselné a szegedi univerzitás.
„Mikor vegyészhallgatóként a JATE-ra kerültem, azonnal az érdeklődésem középpontjába került Szent-Györgyi személyisége, munkássága, s bár sohasem foglalkoztam szerves kémiával, rendkívüli büszkeséggel töltött el, hogy azokban a laborokban dolgozhatok, ahol egykor ő végezte kutatásait” – mondja Hannus István. Mikor megtudta, hogy Szent-Györgyi nemcsak az orvosi vegytani intézetet, hanem megbízottként 1936-1938 között a szerves kémiai (akkoriban szerves és gyógyszerészvegytani) tanszéket is irányította, fiatal tanársegéd kari tanácstagként javasolta: a Természettudományi Kar is ápolja a tudós emlékét. Ez azonban – emlékszik – nem váltott ki túl nagy visszhangot.
 
Hannus István már 2003-ban is felvetette a névváltoztatás lehetőségét.
Fotó: Segesvári Csaba
 
Hannus professzor viszont belevetette magát a Szent-Györgyi-kutatásba. Amikor az 1980-as évek közepén másfél évet az Egyesült Államokban töltött, összegyűjtötte, lemásolta, s részben lefordította a tudósról a New York Times-ban 1933-tól megjelent több mint 130 cikket. Hozzájutott az 1988-ban Ralph Moss tollából megjelent, máig legteljesebb életrajzi műhöz is. „Hazatérésem után jelent meg Péter László, a neves irodalom- és helytörténész könyvismertetője a Délmagyarországban, melynek kapcsán vita alakult ki arról, hogy a címet ('Free radical') 'Szabad gyök'-nek vagy Szent-Györgyi jellemére utalva 'A független radikális'-nak kell-e fordítani” – meséli, hozzátéve: ő maga hozzászólásával Péter László mellé állva amellett foglalt állást, hogy a beszédes címbe mindkét értelmezés belefér. Szegeden egyébként évekig csupán két példány volt elérhető a kötetből, mely magyarul hosszú késéssel, 2003-ban jelent meg „Szent-Györgyi Albert” címmel.
Hannus István később „Kémiai Nobel-díjasok” címmel hirdetett általánosan művelő kurzust, ahol a díjazottakon keresztül a kémia 20. századi történetét mutatja be, s természetesen külön órát szentel Szent-Györgyinek, az egyetlen magyar természettudósnak, aki főként hazai, ráadásul szegedi kutatásaiért kapta az elismerést. Mikor 2000-ben létrejött az integrált egyetem, természetesnek vette a „semleges” névválasztást, 2003-ban viszont egy nyilvános meghallgatáson már feltette a kérdést a hét rektorjelöltnek, nem tartanák-e hasznosnak, ha az univerzitás felvenné egykori rektora, Nobel-díjas fia nevét. „Érdekes módon nem is az orvoskari jelöltek, hanem a mostani rektor, Szabó Gábor reagált legpozitívabban a felvetésre. Bár a legutóbbi időkig semmi előrelépés nem történt az ügyben, 2003 óta szilárd meggyőződésem, hogy az egyetemnek Szent-Györgyi nevét kellene viselnie, hiszen a C-vitaminnal és a Nobel-díjjal ő rajzolta fel Szegedet a nemzetközi tudományosság térképére” – fogalmaz. Ráadásul nemcsak az ÁOK-hoz és a TTIK-hoz, hanem tulajdonképpen minden karhoz kötődik: rektorként kifejtett pedagógiai nézetei révén hozzá tett a tanárképzéshez, élete kritikus pillanataiban verseket írt, melyeket megzenésítettek, a C-vitamin és a paprika viszonyát az élelmiszer-ipari, mezőgazdasági tudományterülethez pedig aligha kell magyarázni.
Hannus István azonban nem csupán a névváltoztatással adózna Szent-Györgyi Albert emlékének. Mint mondja, örömteli, hogy tavaly végre felavatták az orvoskaron az emlékszobát, ám az egyetem és a város ennél jóval többel tartozik a tudósnak. „Többször javasoltam már, hogy hozzunk létre egy emléklabort az egykori munkahelye közelében, mely tudományos kutatásait mutatná be, például, hogy miként történt egykoron a paprikából a C-vitamin kinyerése. Meggyőződésem, hogy ez a fiatalok számára komoly vonzerővel bírna” – vélekedik.
Pintér M. Lajos
Bezár