Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ötödik alkalommal rendezték meg a szegedi néprajzosok találkozóját. Az október 13-i  rendezvényre az SZTE néprajz szakán végzetteket, így Bálint Sándor, Ferenczi Imre, Bellon Tibor egykori hallgatóit, illetve azokat hívták meg, akik valamilyen módon a tanszékhez kötődtek vagy kötődnek. A 2003 óta immár hagyománynak számító találkozó keretében az öt éve elhunyt Bellon Tiborra emléküléssel, valamint emléktáblájának avatásával emlékeztek, amelyet Győrfi Sándor karcagi szobrászművész készített.

„A mi munkánk az elődeink munkájára épül, a tanszék megalapításától kezdve egyfajta folyamatosságot képvisel. Tudatosan felvállaljuk első professzorunknak, Solymosi Sándornak és Bálint Sándornak, tanszékvezető tanárainknak a munkásságát. De nemcsak ők, hanem a nyomukban itt dolgozók is, mint például Ferenczi Imre és Bellon Tibor, nagyon fontos építőkockákat tettek hozzá ahhoz az épülethez, amit mi az utóbbi időben a néprajz szegedi műhelyének nevezünk” – fogalmazott Barna Gábor tanszékvezető.
A délutáni program a közösségépítést hangsúlyozta: a Szegeden végzett egykori és jelenlegi hallgatók találkozhattak egymással és tanáraikkal – a legidősebb résztvevő egy 1948-ban doktorált egykori hallgató volt. Ezen a diáktalálkozón adták át a tanszék által a régi céhes oklevelek mintájára készíttetett diplomákat is. A rendezvény néhány éve hivatalos keretet is öltött azáltal, hogy a hallgatók felvették a tanszék első professzorának nevét, így most Solymosi Sándor Egyesületként működik a szegedi néprajzosok társasága.
„Ezzel a konferenciával a külvilág, a szakma és a mostani hallgatóink számára is azt akarjuk hangsúlyozni, hogy mindenki fontos: nem egyéni teljesítmények vannak csupán, mert egy tanszék teljesítménye mindig csoportmunka. Szaktudományunk révén is fontosnak tartjuk az emberi kapcsolatok ápolását” – hangsúlyozta Barna Gábor.
A rendezvény keretében a tanári testület által a legjobbnak ítélt szakdolgozat írója lehetőséget kapott arra, hogy 15-20 percben ismertesse diplomamunkáját. Idén egy végzett levelezős hallgató, Tóth Mariann kapta ezt az elismerést, aki a néprajztanítás történetét mutatta be.
„Komoly jelentőséggel bír a néprajz tanítása. A globalizáció révén létrejövő világfalu elbizonytalanítja az embert a gyökereit, a helyét illetően. Fel kell ismernünk, hogy az általunk, szüleink, nagyszüleink által birtokolt tudásban generációk tapasztalata gyűlt fel, és ezt az értéket tovább kell adnunk a helyi gyógynövények ismeretétől a paraszti kultúrán át a történelmi műemlékekig. A helyi hagyomány nagyon fontos a mai világban, erre is fel akarjuk hívni a figyelmet, ahogyan ezt Bellon Tibor is tette” – fogalmazott a tanszékvezető, aki előadásában Bellon Tiborról mint pedagógusról emlékezett meg.