2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2008  --  9. szám - 2008. június 16.  --  Egyetemi élet
Szent-Györgyi utat mutatott
Szent-Györgyi Albert személyiségét, munkásságát kiemelkedő jelentőségűnek tartja mind Szeged városa, mind az egyetem életében, ugyanakkor megfontolásra ajánlja, hogy régiónk felsőoktatási intézményeit az alapító uralkodókról szokás elnevezni. Blazovich László egyetemi tanár, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója szerint a múlt vállalása nélkül nem építhetünk jövőt.
A Nobel-díjas tudós szegedi éveit feldolgozó legteljesebb, Szabó Tibor és Zallár Andor által készített kötet éppen Blazovich László szerkesztésében jelent meg 1989-ben. Ez tartalmazza a levéltárban őrzött dokumentumokat is, melyek legnagyobb része a Nobel-díjjal és a díszpolgárrá avatással kapcsolatos ünnepségekre, illetve az újszegedi Szent-Györgyi-házra vonatkozik. Az Állam- és Jogtudományi Kar professzora elsősorban egyetemi emberként tekint Szent-Györgyire, de mint mondja, a város fejlődésében is tagadhatatlan a szerepe.
 
 
Blazovich László szerint sokat tanulhatnánk a lengyelektől. Fotó: Segesvári Csaba
 
„Olyan tudósként érkezett ide, aki magatartásában, viselkedésében és a tudományban is új szellemiséget hozott. A Kolozsvárról átjött szegedi professzori gárda többsége a 19. században a bécsi egyetemen végzett, a németes oktatást és egyetemi kultúrát testesítette meg, így Szent-Györgyi a lazább, liberálisabb, a vaskalapos formákra kevesebbet adó angolszász viselkedésével rögtön feltűnést keltett Szegeden, mely tulajdonképpen egy alföldi mezőváros volt az árvíz után kiépített csodálatos központtal” – így a levéltár igazgatója.
„A trianoni békediktátummal éltető erejét veszített városban megrekedt a gazdaság fejlődése, így érezhetően jót tett, hogy Szent-Györgyi bedobta Szegedet az egész világ köztudatába meszszire mutató kutatásaival, illetve azzal, hogy a paprikából vonta ki a C-vitamint. A fiatal egyetem számára is sokat jelentett, hogy szinte azonnal Nobel-díjas professzort tudhatott tanári karában. A második világháborút követően viszont gyakorlatilag megszűnt a tudós Szegeddel való kapcsolata.
A város nem foglalkozott vele és örökségével a későbbiekben, az egyetemre maradt emlékének ápolása. Ez egyebek mellett abban testesült meg, hogy az orvosegyetem halála után fel is vette Szent-Györgyi nevét” – magyarázza Blazovich László.
A rendszerváltást követően is csak elvetélt kísérletek történtek arra, hogy a szegedi idegenforgalmat a város világhíres fia köré építsék. „Figyelembe kell venni, hogy ő azért nem olyan ismertségű személy, mint mondjuk Shakespeare, akinek háza valóban turisztikai attrakció, Szent-Györgyi öröksége inkább az egyetem rendezvényei szempontjából lehet jelentős. Persze ha a paprika megmaradt volna a C-vitamin alapanyagának, egészen más lenne a helyzet” – véli a professzor.
Ami az egyetem elnevezését illeti, Blazovich László szerint Szent-Györgyi minden érdeme mellett alaposan át kell gondolni, hogy az alapítónak végeredményben Báthory István erdélyi fejedelmet, lengyel királyt tekinthetjük, s ebben a régióban a középkor óta bevett gyakorlat, hogy a fundátorról nevezik el az univerzitást. Sokat tanulhatnánk a lengyelektől – vallja az igazgató –, akik egyik legnagyobb uralkodójukként tartják számon Báthoryt, a 16. századi lengyel-litván középbirodalom királyát. Az anyaország felelősségére is figyelmeztet: büszkén kell vállalni az elcsatolt részek mostohán kezelt hagyományát, mert csak a történelmi örökség és múlt ápolásával építhető jövő.
Blazovich László egyébként a Szegedi Tudományegyetem nevet sem tartja rossznak, hiszen több jeles egyetem városa nevét viseli, a mostani helyzetben pedig szerencsének látná, ha több név kerülne a döntéshozók elé, akik minden szempontot alaposan mérlegelve felelősségteljesen határozhatnának.
Pintér M. Lajos
Bezár