2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2008  --  4. szám - 2008. március 3.  --  Egyetemi élet
„Szívügyünk”
Jost Norbert László, az SZTE ÁOK Farmakológiai és Farmako-terápiai Intézet Szívelektrofiziológiai Munkacsoportjának tudományos főmunkatársa, az MTA Keringésfarmakológiai Kutatócsoportjának tagja 2007-ben elnyerte a Sanofi-Aventis gyógyszergyártó- és forgalmazó vállalat szakmai díját.
A kutató a szív- és érrendszerrel kapcsolatos, vagyis cardiovascularis területen érdemelte ki a díjat azon vizsgálataival, melyek hozzájárulnak a szívritmuszavarok jobb megértéséhez és új, biztonságos, ritmuszavarokat kezelő gyógyszerek teszteléséhez. Kutatásainak célja az volt, hogy a gyógyszerek hatására ne léphessen fel súlyos szívritmuszavar, és ezt már a gyógyszerkutatás korai fázisában ki lehessen mutatni.
Jost Norbert fizikusként végzett, és Varró András jelenlegi, illetve Papp Gyula korábbi intézetvezetők meghívására került jelenlegi munkahelyére, ahol biofizikai kutatásokat végeznek, az intézet profiljának megfelelően elsősorban a szív- és érrendszerrel kapcsolatos gyógyszerek területén.
 
Jost Norbert László

(1968)
a JATE TTK fizikus szakán szerzett diplomát 1995-ben. 2000-ben szerzett PhD-fokozatot a SZOTE (ma SZTE) Farmakológiai Intézetében, ahol 2003-tól tudományos munkatársként, majd 2007-től tudományos főmunkatársként dolgozik. Kétszer szerzett Bolyai János kutatási ösztöndíjat, 2007-ben Sanofi-Aventis szakmai díjat kapott.

Fotó: Segesvári Csaba
 
„A szív elektromos működését egy akciós potenciál fogalommal szoktuk kifejezni, amely sejtszinten tulajdonképpen 'megfelel' az elektrokardiogramnak, az EKG-nek. A szív ritmusos működését vizsgáljuk a sejtmembránon kísérleti körülmények között, a millivoltban megadható akciós potenciált, amit a sejtmembránon keresztül működő pikoamperben mérhető transzmembrán ionáramok határoznak meg. A hetvenes évek végén kifejlesztettek egy új eljárást, amit patch-clamp technikának neveztek el: ez a berendezés képes bármilyen ingerlékeny sejtben az ionáramokat mérni. Ez azért fontos, mert a különböző ritmuszavarok ellen ható gyógyszerek úgy működnek, hogy ezeket az áramokat a kórképnek megfelelően csökkentik vagy növelik. A magas frekvenciájú ritmuszavarokban két káliumáram játssza a legmeghatározóbb szerepet” – mesél kutatási területéről Jost Norbert, aki doktori értekezésében ezeket az áramokat vizsgálta az emberi szíven, és azt az állatkísérletes modellt kereste, amelyik leginkább hasonlít az emberi szívben működő áramokhoz.
E munka folytatása volt az a kutatási program, amelyet a Sanofi-Aventis díjával kitüntetett. „Az általam vizsgált káliumáramok élettanilag a szív nyugalmi helyzetbe való visszatérését biztosítják. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy korábbi vélekedésünkkel szemben az egyik káliumáram normál körülmények között kiegészítő funkciót tölt be a szív működésében, viszont különböző genetikai betegségek vagy bizonyos gyógyszeres kezelés esetén ez biztosíthatja a normális szívműködést. Korábban úgy gondoltuk, hogy ha egy szerrel gátoljuk ezt az áramot, az antiaritmiás hatást ér el; kísérleteink nyomán viszont bebizonyosodott, hogy ennek az úgynevezett késői káliumáramnak a lassú komponensét nem szabad csökkenteni, mert védőmechanizmusként működik, és ha gyógyszeresen hatunk rá, az emberi szív elveszítheti a ritmusos működés biztonságát” – magyarázza a kutató.
A szív elektromos működése azonban egy érdekes egyensúly: viszonylag keskeny a határmezsgye a normális és a kóros állapot között. A kilencvenes évek elején több antiaritmiás szerről is elvégzett nemzetközi vizsgálat megállapította, hogy bár hatékonyak a ritmuszavarok leküzdésére, viszont a rendellenességeket úgy küszöbölik ki, hogy közben megbontják a szív kényes egyensúlyát, és ezzel új ritmuszavarok forrásaivá válhatnak – ezt nevezik proaritmiás hatásnak – tudjuk meg Jost Norberttől. Számos antiaritmiás szert vontak  akkor ki a piacról, mert bár hatékonyak voltak, de proaritmiás hatásuk veszélyesebbnek bizonyult, mint maga a ritmuszavar. „Ekkor váltak fontossá az általunk végzett vizsgálatok: hogy megismerjük, miként működik a szív sejtek szintjén, és milyen szerepet töltenek be az ionáramok a membránpotenciál kialakításában, mert enélkül nem lehet új gyógyszert fejleszteni. Az ehhez kapcsolódó kutatás teljes mértékben a saját munkánk, e témában írt dolgozatunk szerkesztőségi levéllel méltatva jelent meg a szakma egyik legjelentősebb folyóiratában, a Circulationben. Erre nagyon büszkék vagyunk” – fogalmaz Jost Norbert.
Jelen pillanatban kevés a biztonságosan felírható antiaritmiás gyógyszerek száma, ezért a ritmuszavarok kezelésére elsősorban a különböző igen költséges és műtéttel beültetett szívritmus-szabályozó készülékeket használják. A gyógyszergyárak egyelőre csak óvatosan fognak hozzá egy akár több százmillió dolláros gyógyszerfejlesztéshez, amely ráadásul akár a fejlesztés utolsó fázisában is megbukhat. „Vegyületeket mi magunk is vizsgáltunk és javasoltunk pályázati keretek között, s vannak ígéretes eredményeink, de a továbbfejlesztés csak gyógyszeripari partnerrel lehetséges” – mondja a kutató.
Az intézet kutatásai nemzetközileg is ismertek és elismertek, amit bizonyít, hogy jelenleg is három nemzetközi EU-projekt önálló konzorciumi tagjai. És – mint fogalmaz – ahogyan haladnak előre, minden egyes megoldott feladat tíz új kérdést vet fel… „Az itt folyó kutatás tisztán csapatmunka, úgy gondolom, a Sanofi-Aventis díját elsősorban a munkacsoport kapta, még ha az oklevél az én nevemre is szól” – vallja Jost Norbert.
Arany Mihály
Bezár