Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szent-Györgyi Albert élete világháborúkon, városokon, egyetemeken, feltalálásokon ível át, de ez az ív Szeged városa fölött a legmagasabb. Olyan magas, hogyha kapna idelentről egy kis fényt, akkor a világ minden pontjáról látni lehetne.

Szegednek nem tenne rosszat, sőt talán semmi sem tenne olyan jót, talán még egy csicsogós olajmező sem, mintha végre nagy erőkkel beazonosítanánk egyetemünk székhelyét a C-vitamin városával.

Szent-Györgyi kalandos életet élt. A budapesti fiatalember a szülővárosában szerzett orvosi oklevelet, és az egyetemről csaknem egyenes út vezette a frontig, ahol katonaorvosként szolgált. Gyorsan elege lett a halálgyárból, szándékosan karon lőtte magát, így viszszatérhetett a hátországba. Megjárta Pozsony, Berlin, Leiden, Groningen kutatóhelyeit, ahol a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia és a fizikai kémia területein folytatott tanulmányokat.

Cambridge-en és Rochesteren keresztül vezetett az útja Szegedre, ahol 1931-től 1945-ig tevékenykedett. Akadémikus lett, rektorrá választották, a magyar tudományos élet sztárja volt, különösen azután, hogy 1937-ben megkapta a Nobel-díjat a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért, „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért.” Máig ő az egyetlen olyan magyar tudós, aki a szülőhazájában folytatott tevékenységéért, hazájában dolgozva érdemelte ki a világ legnagyobb presztízsű kitüntetését.

Rektori székfoglalójában ezt mondta: „Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.” Ez a fajta szabadságtisztelet tereli olyan szolgálatra a második világháború utolsó éveiben, amelyről nem állíthatjuk semmiképp, hogy az tudósi feladat. A jeles profeszszort kitűnő angol kapcsolataira építve Isztambulba küldte titkos diplomáciai megbízással a Kállay-kormány. Amikor a németek megszállták Magyarországot, Hitler személyesen adta ki a parancsot a Gestapo vezérének Szent-Györgyi Albert kézre kerítésére.

A legnehezebb időkben is nagy kockázatot vállalva tartotta a kapcsolatot Budapest és London között. A korszak másik híres tudósa, Bay Zoltán műszakilag lehetővé tette, hogy titkos rádióhíd jöjjön létre a kiugrási kísérlet megtárgyalására. Tudjuk, ez a szolgálata nem járt sikerrel, de legalább el tudott rejtőzni a német politikai rendőrség elől. 1947-ig Magyarországon maradt, majd az Egyesült Államokban telepedett le. A sejtosztódást, a rák keletkezésének okát kutatta, de nem szűnt meg békeszerető közéleti aktivitása sem. 1970-ben keményen fellépett a vietnami háború ellen.

Ez a sors, ez az életmű, amelynek aktív 15 éve kötődik Szegedhez, alkalmas lehet arra, hogy személyén és a C-vitaminon keresztül ráirányítsa a figyelmet erre a városra. A Nobel-díj odaítélésének hetvenedik évfordulója is lehetőséget teremt arra, hogy újragondoljuk a városmarketing kérdéseit. Szent-Györgyi Albert és a nevéhez köthető C-vitamin ismertsége olyan kincs a kezünkben, amivel bűn nem élni.

Szeged az idetelepített ipar megszűnése óta a kereskedelmi és adminisztrációs tevékenységeket generáló regionális központi szerepéből és az egyetemből él meg. Ha jól megfontoljuk a lehetőségeinket, be kell látnunk, hogy csak a minőségi beutazó turizmus, a kongresszusi és fürdővendéglátás lehet a kitörési pont. Állítólag lesz egy nagy termálfürdőnk, és talán épül egy több funkciós csarnok is, amelyben kongresszus, kiállítás, nagy sportesemény találhat otthonra. Jut eszembe, Szent-Györgyi mondta: „a sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is egyik legerőteljesebb nevelőeszköze. A sport a test útján nyitja meg a lelket.”

Szóval, ha a termálfürdőzés és a kongresszusi turizmus fejlesztése irányába lépne el a város, épp világhírű professzora szellemében kellene a sportot is fejlesztenie. Hiányzik a sportiskolai hálózat, ismeretlen fogalommá lett a mindennapos testnevelés, megszűnnek sportpályák ahelyett, hogy új, nagy és komplex sporttelepe születne a városnak.

Még mindig a bezárkózás látszik ahelyett, hogy egymásra épülne a C-vitamin ernyőmárkája alatt a szegedi paprika, az alsóvárosi ferences gyógyító hagyomány, a szalámi, a halászlé, a tudományosság és a sportban kifejezésre jutó életigenlés. Az egyetem egyetemessége, a sport, a helyi ízeket bemutató néprajz és a magyar borászat remekléseivel gazdagított gasztronómia olyan jól látható brand lehetne, mint az az ív, aminek legmagasabb pontja épp Szeged városa fölött fénylik.

Fénylene.