Szegedi Tudományegyetem | Vigyázat, romlandó

Archívum

2007

15. szám - 2007. november 12.

Fókusz

Vigyázat, romlandó

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Értem én, hogy ha azt mondják, odakozmál a tej, és amúgy is kevesebb már a zsírtartalma, vagy éppen több, és egyre drágább egy zacskó keksz, de egyre kevesebb is van benne, és ritkábban jár a kukásautó, de ha végre ideér, nekimegy a padoknak, és az új szomszéd állandóan bömbölteti a rádióját, pedig a régi csak csendes virágokat öntözött, és egyre drágább a gázszámla, miközben egyre jobban fázunk telente, és egyre gorombábbak a fiatalok, és nem adják át a helyüket a buszban az öregeknek, miközben a nyugdíjasok csontja egyre törékenyebb, és a gyerekek nem tudnak köszönni, nem tanulnak semmi illemet, és nem is olvasnak, a tévé előtt ülve csak a nyálukat folyatják mélán a valaha értékes perzsaszőnyegre, vagy épp a számítógép billentyűit verik vakon, és egyre véresebbek az akciófilmek, és nem lehet már egy jó újságot se kézbe venni, mert minden a valóságshow-szereplők érdektelen életének agyonbeszélt részleteivel van tele, és amúgy is mindent elönt a bulvár szennyvize, és magányos az ember, egyre magányosabb, akivel már a politikus sem törődik, csak négyévente egyszer, amikor kiimádkozza belőle azt az egy-egy szavazatát, és hogy a lakóközösség romokban, a város romokban, az ország romokban, és egyre kevesebb a pénzünk, ami még kevesebbet ér, és nincs a munkának becsülete, csak valami bizonytalan megélhetés, és a fiatalok nem tudnak elhelyezkedni, és az idősek nem tudnak visszavonulni, és az embernek már csak megszokásból is hányingere van a legtöbb dologtól, ami körülveszi, értem én, hogy ha azt mondják, és sokan mondják ezt, hogy minden hígul, minden romlik, mint hűtendő hús a napon, akkor erre a legegyszerűbb válasz az, hogy minden kor nyomorúságosnak érzi saját magát ahhoz képest, ami régen volt, hogy egy felnőttkor sem vetekedhet a gyerekek aranykorával.

De én ilyenkor mégis mindig arra gondolok, hogy ha már régebben is úgy érezték, hogy minden eddiginél rosszabban élnek, az nem biztos, hogy olyan megnyugtató. Mert ha minden lejtőről lejjebb is lehet csúszni, mi lesz ezután?

Turi Tímea