Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Először bajban voltam, mind a szobáról készülő cikk műfaját, mind pedig a mondanivalóját illetően. Mert ugye egy szobáról írni elég nehéz interjú formában, amolyan kínlódásnak hathat, ha az orvoskar dékáni hivatalának csinos munkatársnőjét – aki kulcsával kitárta Szent-Györgyi emlékhelyiségét – kérdezgetni kezdem az átadásról, a tárgyakról, a tudósról. Persze nyilván mesélt néhány érdekességet, amit valahogy másként kellene elhelyezni a dolgozatban. Mivel kiállításról van szó, szóba jöhetne a kritika vagy a beszámoló, személyes, riport jelleggel. Utóbbit választottam. Miután leromboltam a műfaji korlátokat, a mondanivalóval kapcsolatos nehézségeim is kezdtek légiessé válni. Önmagamon keresztül. A leghitelesebb bemutatása bármilyen objektumnak az, ha nem fedem el személyem, hiszen a megismerés minden esetben egyedi.

 

 

A dékáni hivatal épülete önmagában is megér egy látogatást. Az egykori orvosi könyvtár, a Márer-ház szecesszió stílusban épült 1911-ben. Építészeti műremek kívül-belül. Az emlékszobát az első szinten alakították ki, és teljes betekintést nyújt Nobel-díjas tudósunk életébe. A bejárati ajtó mellett interaktív információs hely, vagyis egy számítógép segítségével lehet Szent-Györgyi-emlékek közt kalandozni. Én kihagytam. Gondoltam, most csak az, aminek érdes vagy sima felülete, szaga, íze van.

 

 

Fent a falakon végig diplomák, oklevelek sora, alattuk az életút évszámokkal és fényképekkel, valamint egy szobor a kutatóról. A terem közepén annyi emlékérem, amennyi egy sportoló dicsőségére is válhatna. Számomra a Nobel-díj és a Corvin-lánc másolata után az az érem volt a legkedvesebb, amit a magyar korona hazahozatalában játszott szerepéért kapott. Egy vitrinben az általa izolált C-vitamin is látható, kissé már barnás fiolában. Az ablak melletti sarokban az íróasztala, telefonnal, fanyelű tűzőgéppel, és a francia gyártmányú szemüvege. Na és középen a szó: Rheinmetall írógép. Ez a szerkezet az asztal közepén úgy tűnt, hogy szépségében és lényegét tekintve is olyan nemes nagyságban fekszik ott, mint mondjuk egy ékszerkiállítás tojásdad gyémántja vagy például a már említett korona a parlamentben. Ezen a ponton elidőztem egy kicsit. Bevallom, hozzáértem a billentyűhöz, azt hiszem, az „e” betű volt az. Az írógép az a szerkezet, ahol végigkövethető, hogyan kap formát egy gondolat. Szép.

Kedves hölgykalauzom távozásom előtt még elmondta, hogy koránt sincs még befejezve e tárlat, hiszen ha minden jól alakul, érkezik még Szent-Györgyi könyvszekrénye és sakk-készlete. Sőt egy gyűjtő felajánlott dedikált fotókat és leveleket is. Mielőtt a kisasszony bezárta mögöttem az ajtót, még egyszer visszanéztem az asztalon fekvő írógépre, majd miután megdicsértem a hölgy virágmintás harisnyáját, szép napot kívántam. Lent a kapu előtt biciklire ültem, és ott úgy éreztem, hogy az egész légkörből, ahol és ahogy Szent-Györgyi élt, alkotott, egy keveset én is magamba szippanthattam.