Tudod, ez olyan
-nak
Emlékszem volt az a zöld cipőd.
Hányszor estél el benne. Nevettem is rajtad.
Jó volt nevetni. Cukrot adtam a szádba.
Mintha ha a lányom lettél volna.
A nyakadnak meg olyan illata volt,
mint a méheknek tavasszal.
Kicsit hasonló a mézhez,
de nem teljesen ugyan az.
Megkérdezted, iszok-e valamit.
Én kértem vizet, jó volt vizet inni az üvegedből.
Elnyúltam a térdeden, meg is jegyezted,
milyen már ez. Tudod, ez olyan,
mint tövisről mézet nyalogatni,
elesni abban a zöld cipőben,
nevetni rajtad,
cukrot adni a szádba
és vizet kapni tőled.
Mint vérvétel után
-nak
Kabátod finom anyaga hiányzik most a legjobban.
Meg az a furcsa érzés, mikor a fejét az ember
egy széktámlának támasztja. Ahogy a legutóbb
te használtál annak. Emlékszem többször is
el akartam neked mondani, hogy mégis milyen
az a várakozás, hogy amúgy én azt nem szeretem.
Az utóbbi időben kezd elegem lenni. Hogy mindennap
próbálom megérteni a fák rendezett rázkódásait.
Felejteni, a feledhetőt. Nem gondolni rád.
Most úgy érzem magam, mint vérvétel után.
Nem kapok levegőt, fázom. Csak a kabátod finom
anyagára tudok gondolni és arra a széktámlára.