Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Egy kánon többet mond el arról a korról, arról a közösségről, amely összeállította, mint a vizsgált irodalmi művekről” – olvashatjuk az áprilisi Tiszatáj olasz irodalmi összeállításában Pál József Kísérletek egy európai irodalmi kánon létrehozására című tanulmányában. A szegedi bölcsészkar Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszékének tanszékvezető professzora az összeállítás szerkesztője is egyben, a folyóirat ezen külön blokkja pedig egyedülálló metszetet nyújt a huszadik századi olasz irodalomról, amennyiben nem egy magyarul eddig még nem olvasható szöveget tesz a hazai olvasóközönség számára is elérhetővé. Pál József tanulmányának záró gondolatai azonban nem csupán az irodalmi kánonokra, hanem mindenféle válogatásra is igaznak tűnik, épp ezért sugallja: a Tiszatáj összeállítása is legalább annyit árul el rólunk, magyar olvasókról, mint azokról az olasz írásokról, amelyeket olvasni érdemesnek találunk.

Az olasz és a magyar kultúra, illetve történelem metszéspontján helyezkedik el a Tiszatáj olasz blokkjának jelentős nyitószövege is. Indro Montanelli Az álmok hajnalban meghalnak című kétfelvonásos színműve az 1956-ban Budapestről tudósító olasz újságírók szemszögéből mutatja be november 4-ét. A szerkesztői jegyzetből önéletrajzi elemeket fedezhetünk fel: Montanelli ugyanis 1956-ban a Corriere della Sera budapesti tudósítójaként maga is a magyar fővárosban tartózkodott. Montanelli színműve azonban a háttérismeretek nélkül is elsősorban dokumentatív erejénél fogva hat az olvasóra, miközben a magyar közönség számára különös érdeklődésre is számot tarthat. A színmű legjellemzőbb tulajdonsága az a drámai erő, amellyel a Budapesten rekedt olasz újságírók közti apró különbségeket láttatja, s miközben az apróbb emberi drámák kerülnek a központba, az ablakon túl dúl a nagybetűs történelem. Ez a kis történetekre koncentrálás a dráma sajátos realizmusa, ami jobb pillanataiban képes elfelejtetni, milyen egyszerre hálás és hálátlan feladat a közelmúlt valóságát művészi formába önteni.

A Tiszatáj olasz összeállítása azonban ezenkívül sem nélkülözi a történelmi jelentőségű írásokat: Mario Rigoni Stern Őrmester a hóban című regénye akár a doni katasztrófa dokumentumaként is olvasható. Pálmai Nóra, a regényrészlet fordítója bevezető tanulmányában azonban arra figyelmeztet, hogy Rigoni Stern regénye a kritika általános véleménye ellenére is több ennél: minderről maga a regényrészlet is meggyőzi az olvasót. Szintén Pálmai Nóra fordításában olvasható magyarul először a 100 éve született Cesare Pavese néhány verse, valamint a költő sajátosan sötét, keserű világlátású naplóbejegyzéseiből pár részlet.

Az olasz összeállítás értékes darabja még Sárközy Péter ismertetése a budapesti Dante-kódex 2006-ban kiadott fotóreprodukciós kiadásáról, amely a szegedi és a veronai egyetem tudományos együttműködésének eredményeképpen jött létre. A kötetet Pál József mellett a veronai egyetem italianisztikai tanszékének vezetője, Gian Paolo Marchi gondozta, akinek A fejedelem és az irodalom című előadása is olvasható az áprilisi Tiszatájban.

Mindemellett az Örökség és a Kritika rovat is tartalmaz nem kizárólag olasz tematikájú értékes olvasnivalókat, köztük lapunk szerkesztőjének, Pintér M. Lajosnak egy 1956-ot olasz és magyar nézőpontból bemutató kötetről szóló recenzióját.